Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

és 1872. évi bácsi ásatásaiból előkerült töredékek, 1898-ban a Hauszmann Alajos féle királyi palota építkezés alkalmával összegyűlt reneszánsz anyag, 1906-ban a budafelhévizi prépostság-, 1914-ben a margitszigeti domonkos kolostor ásatásainak leletei, továbbá kisebb számú szórvány anyag Pécs, Ják, Dömös, Pilisszentkereszt, Székesfehérvár, Pöstyén stb. lelőhelyekről. A harmincas években a múzeum felszámolta régi középkori kőtárát, melynek anyaga 1934—39 között részben a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Gyűjteményébe, részben (a budai palota anyaga) a Budapesti Történeti Múzeumba került át. A Szépművészeti Múzeum által átvett anyag végül mégegyszer gazdát cserélt, amikor 1973-ban a Magyar Nemzeti Galéria megalakításakor a teljes magyar művészet anyagával együtt ide került.

19 A 19.SZ. utolsó negyedében országszerte mind nagyobb lendületet vett a középkor építészeti töredékeinek gyűjtése. Ennek forrásai részben régészeti feltárások, részben építkezések, bontások, átalakítások voltak. Feltárás kapcsán elsősorban Henszlmann már említett, valamint 1872. évi visegrádi és 1862-1882 közötti székesfehérvári ásatásaiból került elő nagy jelentőségű kőanyag. A fehérvári köveket eleinte részben a püspöki palota lépcsőházában, részben a püspökkert fasorában he9(1 lyezték el, ezekből csak néhány darab került be a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. 1878-ban a szegedi vár bontásakor került elő számos kőtöredék, melyeket Ko91 váts István építőmester gyűjtött össze és ajándékozott a szegedi múzeumnak. 1881ben a nagyváradi várban kezdődtek bontásokkal járó átalakítások, melynek kapcsán Rómer Flóris végzett ásatásokat. A feltárásokat később 1911-12-ben Gyalókay Jenő és Foerk Ernő (1868-1934) folytatta. Az első 112 db kőtöredékről 1881-ben Steinhausz László, a MOB építésze tételes jegyzéket készített, valamint számos darabot felmért és lerajzolt. A kövekből a nagyváradi püspöki Múzeumban külön lapidáriumot alakítottak ki, melynek anyagát később a püspökség átadta a Bihar megyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet 1872-ben megalakult Múzeumának.

22 1868-ban indult meg a vajdahunyadi vár restaurálása a MOB építészei által, mely több ütemben egészen 1890-ig folyt, majd 1907—14 között Möller István (1860—1934) irányításával zárult. A 19. századi munkák során rengeteg építészeti részletet cseréltek ki új kövekre, s a kibontottakat részben falazóanyagként használták fel. Möller érdeme, hogy a köveket feltárta és összegyűjtötte s azok máig a helyszínen megmaradtak. A 19.SZ. hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdődtek meg a millenium időpontjára időzített nagy templomhelyreállítások, elsősorban a kassai és pécsi székesegyház, a budavári Nagyboldogasszony templom, majd 1896-tól ajaki templom épületén. Ezek mindegyike nagyszabású átépítésekkel járt s ennek során rengeteg középkori építészeti töredék keletkezett a bontások, kőcserék eredményeképpen. Kassán ezek nagy részét építési anyagként eladták, így menekült meg a pusztulástól a lebontott NY-i karzat, melyet gróf Wilczek János (1837-1922) vásárolt meg és épített be 1900-ban kreuzensteini várkastélyának udvari árkádjaként.

24 A kassai múzeum 1903. évi leíró lajstromában egyetlen kőemlék sem szerepel. A dóm 19.sz.-i helyreállításakor keletkezett bontási anyagból számos szétszóródott töredék mai helyét derítette fel Lővei Pál 1987. évi helyszíni kutatása során. így két fiáié-csúcs a kassai ún. Aranyossyház (Srobárová 22) lépcsőházában a mellvédrácsot tartja. Négy fiáié-darab az Orbán toronyban kiállításon szerepel. Konzolokat és vízköpőket építtetett be 1903-ban