Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

A Halászbástya kőtárat még 1953-ban átrendezték és kibővítették az új ásatások eredményeit reprezentáló szerény anyaggal, majd az 1960-as években az egészet megszüntették és kiürítették, anélkül, hogy annak akár alapterületi, akár művelődéspolitikai értékéért a múzeumot kárpótolták volna. Horváth Henrik 1932-ben 367 db-bal nyitotta meg a Halászbástya kőtárát, ma Budapest középkori műemlékeinek 13 000 db kőtöredékébői három múzeumban (BTM, MNG, MNM) és a kihelyezett kiállítóhelyeken együttvéve 474 db kő van nyilvános kiállításon bemutatva. Az 1967-ben a volt királyi palotában elhelyezett Budapesti Történeti Múzeumnak a palota épületén belül a felmérhetetlen tudományos értékű kőanyag szám szerint alig egyharmadát kitevő apróleletek számára jutott raktáftér, a többi kétharmad tíz különböző helyen, barakkban, pincékben, kazamatákban, vagy a szabad ég alatt van ideiglenesen tárolva. Természetesen a budai Vár európai jelentőségű leletei mindennek ellenére már a kezdetektől fogva lelkesítő hatással voltak a hazai tudományos életre és ösztönzőek a további kutatásokra, melyek a magyar középkor addig ismeretlen mélységű megismerését ígérték. A 60-as, 70-es években magában a Fővárosban is a budai Váron kívül a Víziváros, a budaszentlőrinci pálos kolostor, az óbudai királynéi vár, az óbudai prépostság, a klarisszák és a ferencesek kolostora, valamint a pesti Belváros területén indultak régészeti feltárások, melyek ha mennyiségében nem is, de tudományos jelentőségében méltán csatlakoztak leleteikkel a budavári eredményekhez.

46 Ami a leletek sorsát illeti, azok — mint már láttuk — mindenben osztoztak a királyi központ leleteinek sorsában. A Fővároson kívül, az ország különböző területein az 50-es években a műemlékvédelem és a múzeológia összefogásával elsősorban a már meglévő kőtárak újjárendezése illetve régebbi leletanyagok kiállítás keretében való bemutatása indult meg. Ilyen volt 1952-ben az egri vár kőkiállításának újjárendezése a Setét kapu melletti kazamata termekben, és ugyanezen évben a pécsi dómkőtár anyagának új kőtárépületbe való áthelyezése, Lux Kálmán tervei szerint, Szakái Ernő közreműködésével. 1955-ben a tatai vármúzeumban a vértesszentkereszti kolostor kőanyagát állították ki, melyet Jenéi Ferenc és Entz Géza rendezett. 1956-ban emelték ki a feledés homályából a szombathelyi múzeum pincéjében kallódó múlt századi jáki kőanyagot, amelyből szintén Szakái Ernő rendezett nyilvános kőtárat a múzeumban. Ezekhez a kezdeményezésekhez kapcsolódott valamivel később, 1965-ben a szegedi vár bontásából fennmaradt kőanyag kiállítása a vár megmaradt bástyájában, Entz Géza rendezésében.

47 A hatvanas évek elejétől bontakozott ki a nemrég megszervezett Országos Műemléki Felügyelőség saját tudományos és építészeti apparátusával megvalósított műemlékhelyreállítások országos programja. A munkáknak — melyek nagy része a magyar középkor fontos építészeti emlékeit: várakat, templomokat, kolostorokat, lakóházakat érintette - Esztergom és Buda tapasztalatai alapján már eleve fontos célja volt a földben, feltöltésekben, a későbbi átalakítások falazataiban építőanyagként rejtőző kőtöredékek feltárása, majd a helyreállítás kapcsán lehetőség szerint eredeti összefüggéseibe való visszahelyezése vagy kőtári kiállítása. Ha nem is sikerült ezt a célt minden esetben maradéktalanul megvalósítani, a műemlékhelyreállítások egész sora hozott új eredményeket és járult hozzá a közép-