Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)
Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE
Dercsényi Dezső foglalta össze a Magyar Művészetben a kő faragvány ok védelmével kapcsolatos tapasztalatokat és hívta fel a közvélemény figyelmét a bennük rejlő értékekre és lehetőségekre. 43 Egyidejűleg az ország más pontjain is megindultak hasonló munkálatok, így 1934-35-ben Zsámbékon, a premontrei prépostság romjainál, ahol Lux Kálmán és Géza folytatták Möller István 1889-ben megkezdett munkáját. Feltárták és konzerválták az addig föld alatt rejlő kolostor maradványait, majd a kolostor egyik földszinti helyiségét helyreállítva abban helyezték el az ásatások során előkerült kőfaragványokat bemutató kiállítást. Ugyancsak 1934-ben indult meg egy másik országos jelentőségű műemléknek: a visegrádi királyi palotának feltárása Schulek János (1872—1948) kezdeményezésére és irányításával, amely már az első években nem várt eredményeket hozott, és amelynek feltárt kőanyaga a következő évtizedek folyamán az ország második legnagyobb gyűjteményévé duzzadt. 44 A visegrádi feltárások már átvezetnek a második világháborút követő időszakba s ezen keresztül a jelenkorba. Ez az utolsó 40 esztendő a harmincas-negyvenes évek úttörő kezdeményezéseinek továbbfejlesztését és a magyar műemlékvédelem, régészet és múzeológia tudományos együttműködésének kibontakozását jelentette. A magyar középkori és reneszánsz építészet történetére vonatkozó kutatásoknak mindjárt a második világháborút követő években új lendületet adtak a budai Vár lakónegyedében valamint a budai királyi palota területén meginduló addig ismeretlen méretű és szervezettségű feltárások. 45 A kutatások vezetője: Gerevich László 1941-ben, Horváth Henrik halálakor nem csak a Fővárosi Múzeum Középkori Kőemléktárának, valamint az ugyanekkor megszervezett Középkori Ásatási Osztálynak a vezetését vette át, hanem egyben Horváth Henrik szellemi örökségét is, Buda és Pest középkori építészettörténetének kutatását. Ehhez a kőtöredékek gyűjtésén, elemzésén, tanulmányozásán alapuló munkának a hagyományaihoz kapcsolódott egy másik: a régészeti feltárás, a kőtöredékek feldolgozása és a műemlékhelyreállítás szervezett folyamattá való összefoglalása Gerevich Tibor szellemi irányítása nyomán Esztergom és Székesfehérvár munkáinál. A budavári ásatások és épületkutatások a háborút követő első évtized alatt addig soha nem látott mennyiségű és tudományos jelentőségű kőanyagot hoztak felszínre, amely a budai királyi központ középkori és reneszánsz építészettörténetét teljesen új megvilágításba helyezte. Csupán ez alatt az évtized alatt Budán közel tízezer kőtöredék került elő, hozzávetőleg annyi, mint amennyi a kezdetektől 1945-ig egész Magyarországon összegyűlt. Bár a feltárt töredékek egy része az 1967-ig tartó helyreállításokban, valamint az ásatások eredményeinek első tudományos összefoglalásában felhasználásra és feldolgozásra került, a hatalmas anyag egészének részletekbe menő elemzése és közkinccsé tétele máig sem történhetett meg. A magyar régészet történetében egyedülálló méretű feltárás lebonyolítása, a sokrétű leletanyag kezelése és tanulmányozása imponáló szervezettséggel történt, de a munkák menetét számos a tudományos szempontokon kívüli tényező befolyásolta, így nem a feltárókon múlott, hogy a hirtelen óriásira növekedett kőtári anyagnak sem megnyugtató tanulmányi raktározására, sem annak mennyiségével és jelentőségével arányos mértékű kiállítására máig sem született megfelelő intézkedés.
