Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)
Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE
Jakab Árpád építész Gen. Petrova 30. alatti palotájába, melyekből 6 vízköpő és 4 konzol ma is látható az utcáról. Sok faragványt sírkőként használtak fel a temetőben. Gróf Sztáray Antal apja szánon vitetett el köveket a nagymihályi (Michalovce) Sztáray-kastélyba, ahol azokból 4 db ma is látható. Végül a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum (Leninova 40) művészettörténeti kiállításán egy fiáié valamint a raktárban további darabok találhatók. A leggazdagabb - több mint 1000 darabot számláló - gyűjtemény a pécsi székesegyház csaknem teljes lebontásával járó újjáépítése nyomán maradt fenn. Ezt a munkálatok 1891. évi befejezése után a püspöki palota udvarán lévő magtárépületben raktározták el. 1899-ben Hetyey Sámuel püspök megbízta Gerecze Pétert (1856— 1914), hogy a püspöki könyvtár épületében kőmúzeumot rendezzen az anyagból s erre a célra az épület földszinti folyosóját, négy földszinti szobáját és udvarát bocsátotta rendelkezésre. A kiállítás szekrényeit és állványait ugyancsak a püspökség költségén a pécsi Hoffmann-cég készítette. 25 — Itt volt a kőtár 1925-ig, amikor a székesegyház D-i oldalán, a DK-i torony és a D-i kapucsarnok közötti Szt.Mór kápolna alatti alagsori térbe helyezték át. Az itt kialakított Dómmúzeumban Szőnyi Ottó (1876-1937) rendezte a kőanyag kiállítását. 2 ^ - 1952-ben ismét új helyre kerül a kőtár, a székesegyház K-i oldala mögötti falsiörosban Lux Kálmán (1880—1961) tervei szerint épült árkádos kőtárépületbe, ahol Nagy Emese és Szakái Ernő közreműködésével egyes leletcsoportokat rekonstruktív összeállításokban mutattak be. 27 A Lux-félé kőtár falai később szigetelési hibák miatt oly mértékben átnedvesedtek, hogy ez a kövek állapotát is veszélyeztette s ezért 1974-ben a kőtárat be kellett zárni. A téglafalakba beépített töredékeket ezután kibontották majd ideiglenesen visszavitték a püspöki magtár épületébe, ahol 1891-ben először voltak elraktározva, sjelenleg is ott várják jobb sorsukat, ötödik költözködésük után. A jáki templom kibontott köveiből csupán egy tucatnyi került a Nemzeti Múzeumba, a többi — közel 500 db — a szombathelyi múzeum pincéjébe, ahol később műhelyt rendeztek be. 1956-ban a Savaria Múzeum nyilvános kiállításon mutatta be a jáki anyagot, Szakái Ernő rendezésében tégla felfalazásokba beépítve. 28 Ezt a kiállítást az elmúlt években szétbontották és az egësz gyűjteményt ideiglenesen a kőszegi ún. öreg Zwinger bástyatornyában raktározták el. Viszontagságos sorsra jutott a budavári Nagyboldogasszony templom kőanyaga is, amelyet 1895-ben vett át Schulek Frigyestől az 1887-ben megalakult Fővárosi Múzeum igazgatója, Kuzsinszky Bálint (1864—1938). Hely hiányában a kövek előbb az addigra elkészült Aquincumi Múzeumba, majd a Fővárosi Múzeum városligeti épületébe kerültek. 29 További sorsuk már átvezet napjaink messze legnagyobb kőgyűjteménnyel bíró közgyűjteményének: a Budapesti Történeti Múzeumnak kialakulásához, amire még visszatérünk. A Millenium körüli templomhelyreállítások egyik érdekes esete a pozsonyi Ferences templom gótikus toronysisakjának 1895-96-ban Schulek Frigyes (1841-1919) által végzett teljes cseréje, melynek elkészültével a lebontott régi toronysisak kőelemeit gondosan összegyűjtötték, majd a városi ligetben a Pozsonyi Első Takarékpénztár költségén emlék-pavillon-szerűen újra összeállították. 30 Az intézményes feltárások és helyreállítások mellett más kisebb egyéni gyűjtő akciókat is megfigyelhetünk. Ilyen volt pl. Hauszmann Alajosé (1847—1920), aki a
