Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

nyugtató raktár s csak egy lomtárban kaptak helyet. 1854-ben Kubinyi Ágoston (1799—1873), a Nemzeti Múzeum első igazgatója javasolta a Helytartótanácsnak, hogy a Múzeumkert telekhatárán, ahol akkor még kerítés nem állott, építsenek oszlopsoros folyosót a kövek kiállítására, de azt a választ kapta, hogy pénz hiányában oldja meg az előcsarnokban és az oldalfolyosókban. Pénzt azonban még erre sem kapott, így az ügy tovább húzódott. 1856-ban báró Áugusz Antal, a helytartótanács alelnöke, azt javasolta, hogy a Múzeumkertet egyszerű kerítésfallal vegyék körül és abba falazzák be a köveket. Ez ellen, mint szakszerűtlen megoldás ellen, Érdy János a régiségtár őre tiltakozott, a javaslat egyébként ugyancsak pénz hiányában nem valósult meg. 1857-ben Theodor Mommsen (1817—1903) érkezett Pestre, a magyarországi római kőemlékek tanulmányozására, és a raktárban porosodó kövek hozzáférhetetlen helyzete miatt panaszt tett a Helytartótanácsnál és az Akadémiánál. Ezzel csak annyi eredményt ért el, hogy kapott két embert a kövek átforgatására, akik majdnem a lábára gurítottak egy mérföldkövet, de a gyűjtemény helyzete továbbra sem változott. 1861-ben a király tudomására jutott, hogy a Nemzeti Múzeum különböző gondokkal küzd pénz hiányában, s ezért jelentést kért a legsürgősebb segélyt igénylő teendőkre nézve. Erre 1862-ben gróf Andrássy György elnökletével 12 tagú bizottságot neveztek ki a kérdés megvizsgálására, amely javasolta, hogy: ,,az eddig hasznavehetetlenül a raktárban felhalmozott kőemlékek célszerű felállítása a nmélt.m.kir.Helytartótanácsnál sürgettessék. A felállításnál ajánltatik: a helynek lehető kímélése, a chronologikus rend tekintetbe vétele, úgy, hogy az érdekesb és díszesb római emlékek az átriumban, a középkoriak közt a kevésbé súlyosak a régiségtár előtti folyosón, az igen nehezek pedig a kapuk alatt, az udvarban és a kertben elhelyeztessenek." A javaslat csak részben valósult meg, amennyiben az átriumban elhelyezték a szebb római sírköveket és oltárköveket, valamint néhány középkori követ, a többi azonban továbbra is a lomtárban maradt. Időközben az óbudai ásatások megindultával a kőanyag száma 600-ra emelkedett, s a zsúfoltság tovább nőtt. Végül 1869-ben Rómer Flórist nevezték ki a régiségtár őrének, aki szívós küzdelem árán végül elérte a lomtár kiürítését és a kőtár céljára való átadását. Visszaemlékezéseiből érdemes idézni az alábbiakat: ,Az országos lomtár ellen lassan-lassan harczot kellett indítani és a földszinti helyiségeket a sok idegen lom helyett a nemzet tulajdonának, a tudomány írott ősrégi emlékeinek követelni. Azonban a visszasajátítás nem volt könnyebb munka a mythosi istálló kitisztításánál. Akik 20 év óta ládáikat ott tárták, kik szükségtelenekké vált padjaikat, rácsozataikat a menyzetekig felhalmozák, hónaprólhónapra halogatták a kihurczolkodást, és így fárasztás által vélték czéljaikat elérhetni." így valósult meg az első múzeumi kőtár állami közgyűjteményben, melynek „állványai más tárlatokból kihányt polczokból és szekrényekből szerveztettek."

18 A Nemzeti Múzeum középkori kőanyaga a további évtizedekben ha rendszertelenül is, de tovább gyarapodott. Idekerültek 1859-60-ban a kassai székesegyház É-i kereszthajójának oromszobrai, Henszlmann Imre (1813—1888) 1869. évi kalocsai