Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Koppány Tibor: A kismartoni uradalom szentmargitai kőfaragói a Dunántúl18-19. századi építkezésein

lített mesterről, akivel a városi tanács a Szent Sebestyén-kápolna munkáira szerződött, azt írták, hogy „Steinmetz meister von Palota Thomas Walch".

13 Ez a Thomas Walch - aki valószínűleg nem azonos az 1717-ben a városházán dolgozó, hasonló nevű kőfaragóval - 1736 és 1746 között szerepel a Zichy család levéltárának várpalotai számadásaiban. A palotai provizor 1736-ban történt kifizetései között azt írta róla: „Förtő mellett Margarétán lakozó Kü Faragó Mester Embernek az Uj Statuanál munkaért fizettem f. 6. d. 75 és 3/4". Ugyanazon a papíron olvasható a mester aláírása is: „Thomas Walch Stain metz maister".

14 Az 1737-1738. évi elszámolásban „Thomas Walch Steinmetz maister in Margareth" címen szerepel,

15 akinek ekkor egy Szent Flórián-szobor elkészítéséért 20 forintot fizettek.

16 1745 végén ismét egy várpalotai Szent Flórián-szoborért 27, felállításáéért 29 forintot és hat pozsonyi köböl gabonát fizetett a Zichy-uradalom, amelynek faragóját azonban nem nevezték meg.

17 A név a veszprémi várban álló Szentháromság-szobor mesterei között 1749 és 1752 között fordul elő újra. Az ott szereplő Thomas Walch - a művészettörténeti irodalomban Walch Tamás néven - az azon végzett kőfaragómunkáért ezer forintot kapott a szoborcsoportot készíttető Bíró Márton püspöktől. Legkésőbbi munkái közé tartoznak a hajmáskéri plébániatemplom homlokzati szobrai, az építtető Bíró Márton püspöknek a kapu feletti címerével valamint a templom keresztelőkútja.

18 Személyén kívül még egy Walch nevű mester szerepel a veszprémi Szentháromság-emlék mesteri között, s ez Walch János Mihály várpalotai kőfaragómester, aki a szobor kőanyagát szállította.

19 A szakirodalom a várpalotai Walch János Mihály személyét Thomas Walchhoz hasonlóan ismeri. Ő is Szentmargitbányáról származott. Onnét került Várpalotára, azonban semmiképpen sem volt azonos az 1762-ben a fertődi kastélyon dolgozó, azonos nevű mesterrel, aminthogy nem azonosítható a szombathelyi székesegyház építésén 1791-ben említett és a Sopronban 1808-ban polgárjogot nyert, hasonló nevű kőfaragóval sem.

20 1748-ban a várpalotai „Johann Michael Steinmetz Maister" nyolc és fél forintot vett fel „az Temetőnél Lévő Kápolnához" 1750-ben. 1751-ben és 1752-ben a várban létesített biliárdszoba kandallójáért, továbbá az ugyanott épülő istálló ablakaiért fizettek „Johann Michael Walch palotai Kü Faragó" számára. 1756 és 1764 között ugyancsak a vár építéséhez szállított nyíláskereteket, kandallókat, az utóbbi évben pedig néhai Kovács János tiszttartó temetői sírjára keresztet faragott.

21 Legnagyobb összegű munkájára 1754. március 29-én szerződött „Alább is megh irtt Walch Mihály Palotán lakozó Keő-Farago Mlghos Váson-