Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Koppány Tibor: A kismartoni uradalom szentmargitai kőfaragói a Dunántúl18-19. századi építkezésein

uradalmakkal is rendelkező Zichy István, 1655-től bárói címmel a pozsonyi Magyar Kamara elnöke, 1661-től koronaőr, 1676-tól gróf, 1690-től tárnokmesternek az a birtoka - amelyről ő és utódai előnevüket vették - azonban nem Palota, hanem az 1649-ben megszerzett nagyvázsonyi, akkori elnevezésével vásonkeői vár volt.

6 Palota várát csak a 17. század végén vehették tényleges birtokukba, amikor évekkel a török kiűzése után megszűnt annak végvár jellege. 1696-ban még őrséggel ellátott királyi vár volt. Zichy I. István fiai, II. Pál és II. István két évvel később, 1698-ban kötötték a palotai „sereggel" azt a földesúri szerződést, amellyel megkezdték a majdnem fél évszázaddal korábban megszerzett birtok uradalmi szervezését.

7 Az ország területén részben királyi adományként, részben vétellel, házassággal vagy örökségként megszerzett uradalmak között a török kiűzése után Palota vára lett az a birtokközpont, amelyet a Zichy család - valószínűleg földrajzi helyzete és mérete alapján - központi rezidenciájának tartott. Zichy I. István fiai családjukkal együtt hosszú ideig itt laktak, itt tartották a családi levéltárat és az általuk birtokolt uradalmi székhelyek közül Palota várának újjáépítését kezdték meg legkorábban, a zsámbéki középkori kastély romjai fölé emelt, ottani kastéllyal egy időben, 1699-ben. Az akkori, a 17-18. század fordulóján történt építkezés vezető mestereit Pozsonyból hozták, mellettük azonban több, a közeli Székesfehérvárról szerződtetett kőműves, kőfaragó, ács és egyéb mesterember dolgozott a vár átalakításán.

8 A fehérvári mesterek, akik alig öt évvel korábban, 1694-ben szervezték meg önálló céhüket, a 18. század folyamán a Zichy család építkezéseinek legfőbb vállalkozói voltak.

9 Székesfehérváron jelent meg mellettük a források szerint kismartoni Thomas Walch, akit 1717-ben szerződtettek a fehérvári városháza ma is álló kapuzatának és összes kőfaragó munkájának elvégzésére.

10 A kapuzat a soproni egykori városháza néhány évvel korábbi kapujának mintájára készült. A Fehérváron dolgozó Thomas Walch tehát ismerhette a soproni kaput, készítésének esetleg részese is lehetett.

11 Ahogyan az a korábbi kutatás alapján ismert, a 17-18. század fordulójának évtizedeiben, de még később is, a soproni kőfaragómesterek tekintélyes része származott Kismartonból, illetve a kismartoni uradalomhoz tartozó Szentmargitáról, többek között a Walch család is, amelynek egyes tagjai Sopronban is letelepedtek.

12 Ennek nyomán feltételezhető, hogy a fehérvári városháza kapuját és nyíláskereteit faragó Thomas Walch is a szentmargitai család tagja volt. A Thomas Walch név a Székesfehérváron dolgozó kőfaragók között majdnem három évtizeddel később jelent meg ismét. Az 1741 és 1743 között em-