Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

B. Benkhard Lilla - Mentényi Klára: A Kőszeg Rájnis utca 3. számú lakóház kutatása

Tábla vonzására a 18. században gomba módra nőttek ki a nemesség palotái (pl. a Niczky, Sigray, Festetics, Kelcz stb. családoké).

7 A kitüntetett hely az egyházi és társadalmi élet egyik központja lett, s lakói ehhez mérten voltak prominens személyiségei a város vezetésének egészen a 19. század második feléig, amikor Kőszeg társadalmi és gazdasági szempontból is a csendes kisvárosok közé süllyedt. A Belváros szívében álló, patinás épület értékeire már régóta felfigyeltünk. Tudtuk, hogy idős tulajdonosa már hosszú évtizedek óta alig nyúlt hozzá, s emiatt - a látható részleteken (ajtók, ablakok) túl - korai falazatokban s a kezdetektől máig megmaradt, teljes vakolatsorokban reménykedtünk. Érdeklődésünk azóta fokozódott, hogy 1983-ban a földszinti utcai szobában egyedülálló festés került elő.

8 Ettől függetlenül azonban az ódon ház - fehérre meszelt helyiségeivel - régi formáját szinte érintetlenül megőrizve aludta Csipkerózsika álmát.

9 Mivel a főutca mindkét oldalán találkozhatunk 15. századi eredetű lakóépületekkel, a kutatás előtt joggal merült fel a kérdés, vajon házunk ma álló falai mennyiben őrzik még a középkort. A szóban forgó épület legkorábbi falait a zárt beépítésű sorban elhelyezkedő, az utcavonalra merőleges telek északi oldalán találtuk meg. (2-3. kép) A kutatás során csak a szerkezeti alapfeltárás számára nyitott egyetlen helyen tudtunk régészeti megfigyeléseket tenni. A földszinti utcai szoba mögötti helyiség (2) délnyugati sarkában húzott árokban láthatóvá vált (4. kép), hogy a ma álló házat egy egyelőre meghatározhatatlan eredetű és kiterjedésű, korábban leégett, fa-patics anyagú ház törmelékére, pusztulási rétegére alapozták a 16. század közepén, nagy valószínűséggel az 1532. évi ostrom után. Hasonló jel 7. kép. A ház utcai homlokzata, 1998