Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
Feld István: Bodrogolaszi román kori temploma
A Szent Miklós-titulust ugyan kifejezetten kedvelték a kor kereskedői és városi polgárai, s tagadhatatlan, hogy a hospesek kiváltságai fontos szerepet játszottak a városi jog kialakulásában. Azt azonban semmiképp sem állíthatjuk, hogy a 13. század elején a mai Bodrogolasziban valamiféle korai városi fejlődés indult volna meg. A vendégnépek ugyanis paraszti életformát is folytattak, földműveléssel, s így szőlőtermesztéssel is foglalkozhattak, ezért a település nevét megörökítő legkorábbi oklevél jelentősége építészet-és művészettörténeti szempontból épp abban áll, hogy egy felmenő falakkal ránk maradt falusi templom esetében biztosan állítható: 1201-ben már állt, így tehát legkésőbb a 12. század végén fel kellett épülnie. Tekintve a magyarországi falvak korai templomépítészetének datálási lehetőségeit, ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. 7 A hospesszabadság később az egységesülő jobbágyság szabadsága lett, azaz a korábbi telepesek kiváltságait a 14. században már számos magyarországi falu lakói élvezhették. De a társadalmi átalakulással párhuzamosan átalakult a vidék birtokrendszere is. Olaszi - sok más településhez hasonlóan - királyi adomány révén kivált a pataki erdőuradalomból, s lakói magánföldesúr alattvalói lettek. Minderre 1317 és 1321 között került sor, ekkor adományozta Károly Róbert „possesio regalis Olazy"-t, azaz Olaszi királyi birtokot egy csereügylet keretében a korábban épp a pataki királyi ispán tisztét betöltő Szente-Mágócs nemzetségbeli Frigyes fiainak és rokonainak. Mivel ők emellett még Szabolcs vármegye északi szélén is birtokoltak, az oklevelekben ezután hol mint az Olaszi, hol pedig mint a Szabolcsi családoktagjai tűnnekfel. Nevükkel elsősorban peres ügyek kapcsán találkozunk - hol Tolcsva felé kísérelték meg bővíteni a falu határát, hol a patakiak hasonló törekvését igyekeztek meggátolni. A 14. században tehát jellegzetes középkori középnemesi birtok lett az egykori vallon településből. 8 Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején azután a szomszédos Patak városa magánkézre került, majd főúri birtokosai megszerezték Olaszi nagyobb részét is. Perényi Imre nádor 1504-ben az általa alapított terebesi (ma Trebisov, Szlovákia) pálos kolostornak adományozta itteni birtokait, így az olaszi templom is a remeterend kegyurasága alá jutott. Granasztóiné Györffy Katalin megállapításai szerint Sebbastiano Vini említett táblaképe 1552 és 1560 között készülhetett, s véleménye szerint nem zárható ki, hogy ezt követően hamarosan Magyarországra is került. Ezzel kapcsolatos érdekes feltevését - miszerint a kolostoralapító nádor unokája, a protestáns Perényi Gábor országbíró hozhatta volna magával, aki esetleg részt vett volna I. Ferdinánd kíséretében Medici
