Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Juan Cabello: A nyírkátai református templom régészeti kutatása

hogy valamikor a század első éveiben, talán éppen ezen időpontban - az építkezés befejezéseként - keríthettek felállításukra sort.

25 Jegyzetek 1 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1980. 473.; Mező András - Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történelmi-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza, 1972. 88-89.: Gebe alapítását a 10-13. század közé teszik a szerzők; Magyarország Műemléki Topográfiája. X. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. I. Szerk. Entz Géza. Budapest, 1986. 132.: A Káta nemzetség nem volt itteni őshonos nemzetség. Egyik tagja, Panyit comes korábban, majd fia, Ábrahám 1277-ben már mint Szatmárban birtokos végrendelkezik Csaholy környéki birtokairól, ahol a család a 14. században monostort épített. A 14-15. században tudatos birtokszerző politikájuknak köszönhetően, főleg királyi adományok révén a Szamos mentén egészen Csengerig és a Nyírség keleti peremén számos falut szerzett meg. 2 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900. 771-773. A Káta nemzetség egyik uradalmi központjukban, Csengeren, csak 1322 után építették meg a templomot. A 14. század elején az uradalom már 20 faluból állt. Ld. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei (1. jegyzetben i. m.) 132, 188. 3 Ezek három nagyobb tömb körül koncentrálódnak. Az első Szálka vidékén: Győrtelek, Csaholy, Gebe, Derzs, Meggyes, Jármi, Prasznya, délkeletre pedig Tunyog. A második Csenger vidékén: Csenger, Sályi, Jánosi, Komlód, Óvár. Végül a paládi uradalom: a három Palád, Sonkád, Magosliget. Ezen kívül néhány más kisebb birtok is tulajdonuk, pl. 1367-ben megveszik az óbudai klarisszáktól Szálkát, Jármit, Remeteszeget és Tunyog birtokokat. Ebben az esetben úgy véljük, hogy valószínűleg a még nem birtokolt részek felvásárlásáról van szó. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest, 1890. 465,491-492. 4 Uo.,475. 5 Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete. II. Buda, 1810. 80.; Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest, 1940. 138-139.; Szabolcs-Szatmár megye műemlékei (1. jegyzetben i. m.)430. 6 Szatmár vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Budapest, [1900.] 74, Szabolcs-Szatmár megye műemlékei (1. jegyzetben i. m.) 154,432. 7 Monumenta Vaticana Hungáriáé. 1/1. Pápai tized-szedők számadásai 1281-1375. Ed. Fejérpataky László. Budapest, 1887.117.: „Item Andreas sacerdos de Gebe solvit I. grossum." 8 Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. II. Budapest, 1892. 667. 9 Budapest, Egyetemi Könyvtár, Kézirattár. Collectio Hevenessiana, IX. 298. 10 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei (1. jegyzetben i. m.) 432. 11 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei (1. jegyzetben i. m.) 430. 12 A falelválások közötti középső falszakasz tégláinak mérete: 28,4-29,8 x 12,6-13,5 x 6-6,7 cm, kötőhabarcsa sárgásbarna és annak szürkés árnyalatai, összetétele homokos, mészrögökkel telített. A nyugati falelváiástól nyugatra eső falazat, valamint a vele kötésben álló torony tégláinak mérete: 30-30,3 x 14,6-15 x 6,5-7,2 cm, kötőhabarcsa szürkésbarna, aprószemcsés. A falelválástól keletre húzódó falazat tégláinak mérete: 30-32 x 13-15 x 7-8 cm, a fentieknél gondosabban égetett. Kötőhabarcsa szürke és sárgásszürke színű, aprószemcsés, homogén összetételű. A 2.5. és 6. számú kutatóárkokkal feltárt támpillér alapozások szélessége 95-105 cm, hosszúságuk 135-150 cm, míg alapozási mélységük 130-140 cm. 13 Az ablak befalazásának téglái és a kötőhabarcs megegyezik a keleti ablak harmadik átalakításánál használt, valamint a falelválástól keletre eső téglák méreteivel és kötőanyagáéval.