Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Feld István: Bodrogolaszi román kori temploma

vagy épp ún. fogsorrovatos párkánnyal kell számolnunk - az újkori falazatok­ból ugyanis többféle párkányelem is előkerült. A hajó északi homlokzati fala szinte minden változtatás nélkül maradt ránk, eredetileg is teljesen zárt volt - hasonlóan a szentély északi falához - s jól tanulmányozható rajta a kváderfalazás technikája. Megőrizte Árpád-kori formáját a hajó nyugati fala is, itt az oromfal belső oldalán megmaradt a köz­épkori nyeregtető tetőszékének lenyomata, az ugyanis nem magára a falra támaszkodott. A nyugati toronyról - amely kétségkívül az épület másik hangsúlyosan dí­szített része volt - a kutatás megállapította, hogy valamivel később épült fel, mint a templomhajó. Falai jóval mélyebbre vannak alapozva, de ugyanakkor a hajó nyugati fala építésekor már minden második kvádersorban kiugró be­kötőköveket helyeztek el, azaz kezdettől fogva számoltak megépítésével, így inkább egy, talán statikai okokra visszavezethető építési sorrendről lehet szó. A földszintjén félhengeres lábazat fut körbe, nyugati oldalán félkörös, nyitott ív vezetett a toronyaljba. A hajóba egyébként az általános szokástól eltérően nem csak dél felől lehetett bejutni - a toronyaljból is vezetett ide egy egyszerű, kissé roncsolt hengerprofilos, félköríves kapu. A torony első emeletén egyszerű lőrésnyílás található, majd a második emeleten észak, nyugat és dél felé egy-egy nagyobb, egyoszlopos, kockafeje­zetes, elszedett vállköves, jellegzetes román ikerablak részletei maradtak meg. Közülük a déli került elő közel ép állapotban, az átalakított, illetve megsérült másik két nyílást ennek alapján lehetett rekonstruálni. Hasonló, de lényegesen kisebb és számos részletében egyszerűbb ablak törte át felettük a harmadik emelet mind a négy falát. Közülük a keletre nézőt őrizte meg eredeti állapo­tában a későbbi elfalazás, méretük itt is megegyezett egymással. Különösen figyelemreméltó a második emelet szinte gömbformát mutató fejezete, sajnos a lábazat pontos kiképzése már nem volt tisztázható. 19 A kutatás során a kisebb, illetve nagyobb ablakok között, valamint a felső ablakok felett két-két kvádersoron az eredeti, egykor talán kétlépcsős ívsoros, vízszintes tagozattal lezárt román kori párkány - egy, a korban szokványos dí­szítés - az újkorban lefaragott maradványait lehetett felfedezni. (2. kép) Míg azt sem cáfolni, sem pedig bizonyítani nem lehetett, hogy Olaszi ro­mán kori temploma kívül vakolt vagy meszelt volt-e eredetileg, tudjuk, hogy a belsőben általában vékony meszelés borította a kváderfelületeket. Az északi hajófalon két felszentelési keresztet lehetett megfigyelni, a kváderfalba karcolt köröket kívül-belül vörös festés keretezte. A szentélyben emellett egykori fal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom