Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
Feld István: Bodrogolaszi román kori temploma
nyújtotta remek vadászati lehetőségek is szerepet játszottak abban, hogy az Árpád-kor következő szakaszában Zemplén vármegyén belül itt egy önálló igazgatási egység, a pataki királyi erdőuradalom alakult ki, központjában a mai Sátoraljaújhely felett állt első pataki várral. 5 Minden bizonnyal már kezdettől fogva ennek az uralkodói birtoktömbnek volt része az a település is, amelyről feltételezhető, hogy azon, legkésőbb a 12. század közepén hazánkba érkezett hospeseknek volt köszönhető létrejötte, akiket olaszoknak neveztek a korabeli Magyarországon. Ma már köztudott, hogy e megnevezés mögött nem mindig itáliaiakat kell keresnünk, a szó inkább a neolatin népek gyűjtőneve volt, sőt, a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a szélesebb környékre ekkor vallon földművesek, szőlősgazdák, iparosok és kereskedők érkeztek. Az ő emléküket őrzik a Tállya (ófrancia taille, irtás, vágás jelentéssel), Olaszliszka - korábban Liszkaolaszi - és nem utolsósorban Bodrogolaszi helynevek, de bizonyára a mai Sárospatakon is éltek hasonló eredetű telepesek. A vendégnépeknek a hazaitól eltérő jogrendszerét és kiváltságait - bizonyos autonómiáját, adózási és más mentességeit-általában külön oklevél rögzítette. Témánk szempontjából különös jelentőségű, hogy a legkorábbi ma ismert magyarországi hospes-kiváltságlevelet 1201-ben Imre király (1196-1204) épp a „a Szent Miklós egyháznál lakozó pataki vendégtelepesek" (hospites de Pótok, apud Ecclesiam S. Nicolai) számára állította ki. Ezt az oklevelet a városés helytörténeti irodalom korábban tévesen Sárospatak városprivilégiumának tekintette, figyelmen kívül hagyva a két irattípus közötti alapvető különbségeket. Imre kiadványa ugyan eredeti formájában nem maradt ránk, csupán két későbbi, 1272-ből és 1285-ből származó átírásból ismerjük, melyek a korábbi kiváltságok megerősítését tartalmazzák. Számunkra azonban ez utóbbi iratok különösen értékesek, hisz kérelmezőik „a Patak közelében fekvő Olaszi falu vendégnépei és polgárai" (cives et hospites/hospites seu cives de villa Olozy prope Pótok) voltak, s így tudjuk, hogy Imre király kiváltságai a mai Bodrogolaszi falu elődjének lakóit illették. Időközben ugyanis a korábban egységesnek tekintett nagy „Patak föld" területén egymástól már jól elhatárolt falvak jöttek létre a kétségkívül városias fejlődésnek induló (Sáros)patak és (Sátoralja)újhely mellett. S hogy ne legyen kétségünk, miszerint a ma is álló olaszi templom azonos-e az 1201-ben említett Szent Miklós-egyházzal, arra a pápai tizedjegyzékek 1332. évi bejegyzése a bizonyíték, amely szerint ekkor is a 4. században élt myrai püspök volt az itteni egyház védőszentje. 6
