Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
Balázsik Tamás: A balatoncsicsói Szent Balázs-templomrom kutatása
cm élhosszúságú, háromszögű téglapadló-darabot is találtunk itt. A szentélytől keletre szárazon rakott teraszfal maradványa került elő. A szentély északi falának vonalában nyitott kutatóárokban, a szentély délkeleti sarkától 171 cmre a keleti fallal párhuzamosan futó, szürke kövekből szárazon rakott kőpakolás mögötti talajban, kívül a peremén és belül, fényes, világosbarna mázas edény töredékére bukkantunk. A szentélytől északkeletre, abból a fekete talajból, amin a kőpakolás is van, szürke anyagú, a pereme alatt 5 mm-es falvastagságú, lekerekített profilú kerámia peremtöredéke és belül sárgamázas, visszahajló peremén vörösbarna mázas fedő töredéke került elő. Ugyanitt, szórványleletként egy Zsigmond-kvartingot (CNH II. 129) is találtunk. A templom történetének sajátos fejezeteként megemlítendő, hogy a romot 1926-ban egy német állampolgár, dr. báró Liebensfelsi Lanz György megvásárolta, s elhatározta, hogy stílszerűen restauráltatja, és nemzeti műemlékké alakíttatja. 51 A báró be is költözött a templomba, miután a maga és a hagyomány szerint az ide telepedett vallásos közösség számára lakhatóvá alakította. (A kéziratos Genthon-bibliográfia szerint 1930 körül nyaralóvá alakították és befedték.) 52 Ennek során beton aljzatra épített, agyagba rakott kőfallal lezárták a karzatalj északi, valamint déli nyílását, és agyagba rakott köves alapra épített válaszfalakat húztak a karzat alatti hevederívekbe. Az ekkor kialakított beton járószintet a középkori küszöbhöz igazították. Egy 1930-as fénykép tanúsága szerint a nyugati kapu ajtólapját címer, bizonyára a báró címere díszítette. Szintén agyagba rakott kőfallal lezárták a karzaton a hajóba nyíló ívet, a falat az ott lévő deszkapadlóra építve. Itt máig megmaradt a falakra kent, lemeszelt agyagozás. Lezárták az egykori karzatfeljáró nyílását is. A nyugati homlokzaton, a karzat középső szakaszából nyíló ablak bélletébe, a homlokzati síktól 18 cm-re 9,5 cm széles, betonozott keretet készítettek, könyöklőjén pedig agyagos javítás nyoma, az ablakfülkében, az ülőpadokon pedig cementes simítás látható. Helyenként - így az északi fal nyugati részén - agyagba rakott kövekkel kijavították a falkoronát, továbbá agyaggal és betonnal felfalazva eltűntették a déli ablakok maradványait. A nyugati és déli harangszinti ablakokat agyagba rakott kőfalazással beszűkítették, a keletit és az északit teljesen lezárták. Az 1970-1971-es feltáráskor készített fényképeken még látszanak a nyugati és a déli ablakban, valamint a hajó tetőterének habarcsos kőfalazattal beszűkített nyílásában az ablaktokok. A torony falkoronájának tetejét agyaggal kiegészítették, majd két-két vízkivezető csövet elhelyezve, az egészet lebetonozták. A berendezéshez orgona is tartozott. A templomhajóban kertet létesítettek, és a hagyomány szerint a kriptában is szobát alakítottak ki, miután a csontoktól
