Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Balázsik Tamás: A balatoncsicsói Szent Balázs-templomrom kutatása

során. E kora román korinak meghatározott templomot szentélymegoldása és a 13., majd a 14. századra keltezett bővítése alapján az ásató a 12. század második felére datálta.

17 E korai templomot később, nyugati falát és a feltevések szerint karzatát lebontva, de a lábazatos karzatpilléreket részben megtartva, valamint a délnyugati és az északnyugati kváderes hajósarkokat sem elbontva, egy szélesebb, háromárkádos karzatú, nyugati tornyos hajóval meghoszszabbították, vagyis az új, 1,2 m vastag falat, kétoldalt, „U" alakban a korábbi hajó külső falsíkja mellé falazták. (2. kép) Miként az északnyugati sarkon jól látható, a bővítéskor a vakolatot nem verték le az északi falsíkról, egyszerűen hozzáfalaztak a hajó hosszfalainak külső síkjaihoz. Nyugati homlokzatának északi és déli végét egy-egy támpillér támasztja nyugatról. A bővítmény nagyobbrészt sötét bazaltból épült, mészkővel és néhány római tetőcserépdarabbal keverve. Az új hajó hossza a déli oldalon 10, az északin 10,4 m, belül 7,8, illetve 8 m. Nyugati oldala kívül 9,7, belül 7,9 m. A bővítmény északkeleti sarkának alapozását a korai hajó északi, külső oldalán húzott kelet-nyugati kutatóárkot 1 m-rel nyugat felé meghosszabbítva vizsgálták 1971-ben. Az új hajó alapozásának alját - alatta zöldessárga agyagréteg - a korai hajóéhoz viszonyítva, illetve az északi ajtó küszöbétől mérve, 90 cm-rel mélyebben találták meg.

18 A bővítmény északkeleti sarkának északi oldalán általunk ásott szonda tanúsága szerint az új hajó alapozásának alja 195 cm-re van a szentély járószintjétől számítva. Az alapozás alatt szikla nem található. A toronyalj alapozását 1971-ben egy 1 x 1 m-es blokkal vizsgálták. Innen leletanyag nem került elő, az alapozás alját viszont az akkor adott járószinttől számítva 178 cm-es 3. kép. Faragvány töredék a karzatról, 2001