Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Tamási Judit: Jövőnk forrása. A kuturális örökség, mint nemzeti erőforrás

Örökségvédelem és környezetvédelem között ilyen párhuzamot vonni azért nem erőltetett, mert a kulturális örökség egyszerre hagyományos és posztmodern értékek hordozója. Elemei egyfelől meghatározó és mással nem helyettesíthető forrásai, dokumentumai egy-egy közösség azonosságtudatának, sarokkövei egy tradicionális nemzeti értékrendnek. Másfelől viszont részei napjaink (még?) élhető(?) emberi környezetének, így a fenntartható fejlődés „parancsa", racionalitása irányukban éppúgy érvényesítendő, mint a természeti környezet esetében. „Rendszerváltás" az örökségvédelemben Magyarországon bő egy évtizeddel a politikai rendszerváltás után ahhoz mérhető léptékű, örökség és társadalom viszonyának rendszerelvű átalakítását célzó folyamatok kezdődtek meg a kulturális örökségvédelemben is. E határozott stratégia mentén beindított változások abból az imént ismertetett szemléletből táplálkoztak, amely a kulturális örökségre mint társadalomszervező erőre, a nemzet fontos innovációs tőkéjére tekint. A kulturális örökség helyének, társadalmi szerepének konszolidálása érdekében elsőként erősíteni kellett az örökségvédelem érdekérvényesítő képességét, azaz az e területért felelős állami intézményt az ágazati érdekképviseletek pozíciójához kellett közelíteni. Egy a jogi szabályozást és az intézményrendszert érintő strukturális változással kellett megnyitni a környezetvédeleméhez hasonló státusz eléréséhez vezető utat. Ezért vált az „örökségvédelmi rendszerváltás" zászlóshajójává a jogszabályi környezet és az örökségvédelem állami feladatait ellátó intézmények átalakítása. Az eszköz: egy modern szakigazgatási rendszer alapjainak lerakása A különböző törvényekkel szabályozott és különböző tárcák irányítása alá vont örökségvédelmet széttagolt állapotban érte a (politikai) rendszerváltás, s a terület átfogó, egységes és koherens jogi szabályozását az 1990-es évek szaktörvényei (levéltári törvény, műemlékvédelmi törvény, kulturális javak védelméről szóló törvény) sem tudták megteremteni. Az ide tartozó három szakmaterület - műemlékvédelem, régészet, kulturális javak védelme - egységes ágazati irá-