Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Bardoly István: „Tévedéseiben is becsületes idealista.” Apró adalékok Kenczler Hugó életéhez

Ferenczy Béni Wilde Ferencnek, Wilde János bátyjának küldött levelében, panaszkodva az ismerősök ottani hiányára, írta 1922. december 31-én: „Persze legjobban örülnék ha közületek régiek közül felmerülne valaki Potsdamban [...] Hugó aki még esedékes lehetett volna talán meghalt. Kassán Múzeumi igazgatónak volt kinevezve - erre a Pozsonyban megjelenő Emberben egy cikk jelent meg hogy Hugó kommunista volt pénzeket lopott és sikkasztott sat. Mire a kinevezését visszavonták. Ez annyira elkeserítette hogy paralisise rohamos formát öltött ami aztán rohamos formában végzett vele."

41 Késői mementó volt, hogy Fémes Beck Vilmos emlékkiállításán 1923-ban szerepelt Kenczler Hugóról készült szobra, melyről Bálint Aladár írta a Nyugatban: „Kebnczler Hugó klasszikusan megmintázott portréja is fájdalmas fanyarsággal szólal meg a kiállításon."

42 Ez egyetlen ismert arcképe. (1. kép) Tudományos munkásságának eredményei beépültek az utókor kutatásaiba, de a magyar múzeumi szervezet és a Műemlékek Országos Bizottsága működésének átszervezésére és megújítására, - amely már jóval 1919 előtt napirenden volt és élénken foglalkoztatta a szakembereket - kidolgozott elképzelései is. Tegyük hozzá: több kortársáéhoz hasonlóan. Tény, hogy minderre az első radikális kísérlet 1919-hez köthető, s olyan - igen különböző politikai alapállású - szakemberek vettek benne részt, mint Antal Frigyes, Petrovics Elek, Wilde János, Kenczler Hugó és a Forster Gyula elgondolásait követő és kiteljesítő Éber László. De az is tény, hogy a Klebelsberg-féle, majd az őt követő 1. kép. Kenczler Hugó, Fémes Beck Vilmos szobra, 1918 előtt (Magyar Nemzeti Galéria)