Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje

1. kép. Részlet a Giovanni Morando Visconti Gyulafe hérvárt ábrázoló térképe alapján készült rajzból Daniela Marcu régész 2000-ben végzett ásatása során előkerült a mai sekrestye alatt egy átlós támpillérekkel erősített építmény alapozása. A korai épület három oldalról szabadon állt, északon a főszentélyhez csatlakozott, és nem érintkezett a déli mellékapszissal. A mai sekrestye déli fala ráépült ennek déli falára, az átlós állású támpillérek a mai épületsarkoknál kissé beljebb helyezkednek el,

8 tehát a mainál rövidebb épületet mutatnak. Visconti a főszentély déli fala mellé simuló építményt jelöl, amely azonban, hasonlóan a 18. században épült sekrestyéhez, hosszabb, eléri a déli mellékszentélyt. Ezt az apró részletet régebben ábrázolási hibának véltem, azonban, tekintettel arra, hogy egy egész várost, sőt a környező dombokat is ábrázoló térképről van szó, úgy gondoltam, ennyi hanyagságot meg lehet bocsátani a rajzolónak. A székesegyház állapotának felmérésekor némileg csodálkozva tapasztaltam, hogy a 20. század első évtizedében Möller István irányításával restaurált épületrészen,

9 a déli kereszthajófalon, a mellékszentély kősisakja és a szentélynégyzet szegletében egy feltűnően rossz állapotú, növényekkel benőtt falfelület van. Ez azért is volt különösen feltűnő, mert az általa felújított épületrészeken még alig-alig jelentkeznek hibák. Az említett falfelület síkja kissé a kereszthajófal elé lép, és törtkőből falazták, ami szintén idegenné tette a gondosan faragott kváderekből készült környezetben. Fent Möller István idejéből származó rézsútos, kváderekből rakott felület zárja. Később, a mellékapszisok sisakjának kőrestaurátori munkái során magyarázatot nyertek a fent említett jelenségek. Kiderült, hogy a törtkőből, utólagosan a kereszthajófal elé épített falrészlet érdekes épületmaradványt őriz, ugyanis egy gótikus boltozati borda indításának két in situ rétegkövét foglalja magába. (3. kép) A borda profilja nem maradt meg, a boltsüvegből kiemelkedő részek teljesen lehasadtak, csupán a bordatő szélessége és iránya volt meghatározható. A törtkő felületen kis szakaszon megfigyelhető volt a boltozat homlokíve.