Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Jékely Berta: Kalaznó településszerkezeti vizsgálata

2. kép. Kalaznói utcakép, 2003 retűek, gerébtokosak, és beépített redőny valamint spaletta található rajtuk. A homlokzatokon megjelentek az íves párkányok és a virágmotívumok, valamint az építés idejére és építtető személyére utaló feliratok. Összegzés A 18. században újjá telepített és azt követően egyenletesen gyarapodó, s a 19. század második felétől virágzásnak, majd polgárosulásnak induló település sem domborzathoz igazodó településformájában, sem gazdag épületállományában nem különül el a Tolna megyei német falvaktól. Jelenkori kiemelkedő néprajzi és építészeti értékét az adja, hogy a tájegységre jellemző építési hagyományokat viszonylagos egységben őrizte meg, a történelem fintoraként éppen az azt pusztulásra ítélő szándék következtében. Az pedig már az integrált műemlékvédelem kérdése is, hogy a kényszerű szendergésből felébredő településre milyen jövő vár.