Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
Csejdy Júlia: Eleve kudarcra ítélve? Emlékmű és műemlék – modern plasztika történeti városrészben
Eleve kudarcra ítélve? Emlékmű és műemlék - modern plasztika történeti városrészben 1 j Csejdy Júlia Az 1960-as 70-es évek köztéri szobrászaténak tanulmányozásakor specifikus, de nem elhanyagolható témaként jelentkezett a modern plasztika megjelenésének problémája történeti környezetben, pontosabban műemléken vagy műemléki területen, régészeti lelőhelyen. A magyarországi műemlékvédelem (újabban örökségvédelem) ez idáig sem elméleti szinten, sem gyakorlati, engedélyezési eljárásai során nem foglakozott átfogóan ezzel a kérdéssel. Még olyan alapvető axióma sem fogalmazódott meg, mint az új épületek történeti környezetben való megjelenésével kapcsolatban az ún. „illeszkedő" vagy „alkalmazkodó" építészet kívánalma. 2 Az építészet tekintetében a teoretikus tisztázást sürgette a második világháború pusztításai által okozott károk helyreállításának kényszere, Magyarországon elsősorban a budai Várnegyedben. Az ennek eredményeként megszületett néhány alapvető felismerés megfontolandó lehet a történeti környezetben megjelenő kortárs szobrászat tekintetében is. A témában publikálók - a teljesség igénye nélkül említeném Zádor Mihályt, Gerő Lászlót, Horler Miklóst, Farkasdy Zoltánt - szerint a kérdés komplexitását növeli az a tény, hogy a modern építészetet, formavilága és az általa használt új technológiák miatt, nagyobb távolság választja el a megelőző korszakok építészeti stílusaitól, mint azokat egymástól. (Azt gondolom ez a modern szobrászat és a megelőző művészettörténeti korszakok plasztikai alkotásainak vonatkozásában is elmondható.) Ennek ellenére legtöbben nem támogatják az ún. „semleges" vagy archaizáló megfogalmazású épületeket, hiszen az utóbbi egyértelmű hamisításnak tekinthető és csak a környezetében lévő eredeti értékeket csökkenti. (Ennek értelmében elmondható, nem lehet követelmény, pl. reneszánsz vagy barokk építészeti együttesben neoreneszánsz vagy neobarokk plasztika elhelyezése sem.) A szakemberek véleménye szerint a műemléki értékek környezetébe kerülő épület tervezőjétől elvárható, hogy a modern szerkezetek és anyagok használata mellett ne tagadja meg a múlttal valamiféle közösség vállalását, ami a tömeg méretein túl az arányok, ritmus és plasztika bizonyos jellegzetességeinek összecsendülésében kell, hogy kifejeződjék. Ez természetesen nem jelentheti a