Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Borossay Katalin: A kecskeméti városi mozgószínház és Mende Valér

de tervének. Két dolog szól emellett: egyrészt az, hogy ezen az oldalon a fedett folyosó kőkorlátjának vázái a rájuk simuló állatalakokkal a Mende-féle szabadabb formálást mutatják (a Mende-féle fő- és hátsó homlokzati rajzokon látszik belőlük kettő-kettő), másrészt mert a már idézett főmérnöki jelentés első kifogása az új tervsorozat ellen az, hogy „A bemutatott terveknél az alaprajz és homlokzati rajzok nincsenek összhangban, illetve az alaprajzi elhelyezést nem fedi annak elölnézete, valamint oldalnézete sem, mert az elölnézet mint szimmetrikus épületet tüntet fel, míg az alaprajz szerint az épület elölnézete asszimmetrikus elrendezést nyer. Ugy szintén a Rákóczy úti oldalhomlokzat sem vág össze a Rákóczy uti alaprajzi elrendezéssel." Ami az alaprajzot illeti, Ecker a nézőtér egyenes hátfalát ívessé alakította, hogy az így keletkező félkörben a földszinten és az újonnan kialakítandó emeleti páholysorban, illetve az emeleti páholysor mögött újabb ülőhelyeket tudjon elhelyezni; ezáltal a Mende által a nézőtéri hátfal túloldalára, azaz a bejárati előcsarnok hátfalára tervezett pénztár elveszítette a helyét, és átkerült a bejárati falra, az oszlopcsarnok felé néző ablakkal. Az emeleti páholyok és a mögöttük levő ülések megközelítése lépcső építését tette szükségessé, amit Ecker a főhomlokzat Tolnai utcai oldalán helyezett el. A vetítőkamra a színpad hátfalának belsejéről átkerült a külsejére, mint egy kis toldalék-épületrész. A zenekari árok íves mellvédje megszűnt, s vele együtt a zenekari árok is. A Tolnai utcai nyitott folyosó eltűnt, viszont a Rákóczi úti szélessége a kétszeresére növekedett; főhomlokzat felőli végében az előcsarnokból nyíló bejárattal férfi és női illemhelyek kaptak helyet. A nézőtéren az első 10 sor különálló székeinek helyét fapadok foglalták el. Ecker, Mende műleírását - a nézőszám és egy-két részlet (pl. a vetítőkamrára és a zenekari árok helyét elfoglaló raktárra vonatkozó sorok) megváltoztatásával - is átmásolta saját műleírása elejére, majd pontokba szedve hozzáfűzte változtatásait és magyarázatukat. Ezek szerint lejtősebbre képezte ki a nézőteret (ülésenként 6 cm helyett ülésenként 10-11 cm); egy előcsarnok helyett kettőt tervezett: az I. és II. osztályú nézők számára a főbejáratit, a III. és IV. osztályú nézők számára pedig a Rákóczi úti tágas folyosót - ezáltal sikerült kizárni az alsóbb és felsőbb osztályú nézők keveredését is. Jelentősen megemelte a férőhelyek számát (531-ről kb. 800-ra); az íves páholysorok építésével pedig „a színháznak bejárat felöli része félköralaku, vagyis teljesen színházi elrendezést kapott". Mende kosáríves mennyezetkiképzése helyett kényszerűségből - az emelet miatt - konzolos síkmennyezetet (tükörboltozatot) alkalmazott, de természetesen ez is „csak a szinház javára szolgál, amennyiben