Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Bodó Balázs: A pécsváradi kolostor I. István korában

altemplomot magába foglaló eredetileg kétszintes kápolnát nagy valószínűséggel az 1157-ben leégett Szent János-kápolnával azonosíthatjuk. Az udvarházzal együtt szót kell ejteni a feltételezett korai várról is. A település nevében szereplő erődítésre utaló Várad első előfordulása 1212-ből ismert.

25 Várnagyait 1400-ban említik először.

26 Ennek ellenére feltételezhető valamilyen korai erődítettség, de erre egyelőre semmiféle bizonyítékkal sem rendelkezünk. Kozák Károly a korai erődítések kapcsán gerendanyomokat említ, de azok helyének meghatározása nélkül.

27 Az ásatási dokumentáció alapján legnagyobb valószínűséggel azokra a cölöplyukakra gondolhatunk, amelyek a kolostortemplomtól délre kerültek elő. Közülük néhány egy 1970-es ásatási alaprajzon szerepel a hajó keleti végénél. A többit a hajó nyugati végénél 1974ben találták.

28 Elhelyezkedésük alapján leginkább a templom építésével, átépítésével vagy bontásával lehetnek kapcsolatban.

29 A várdomb lábát nyugatról és délről követő sáncról sem feltételezhető korai eredet. Nyugati szakaszának földjéből nagy mennyiségű Árpád-kori cserepet gyűjtöttünk, ami alapján aligha lehet korábbi a 13. századnál. Véleményem szerint az északi várárok külső oldalához csatlakozó sánc a 15-16. századi erődítésekhez tartozik. Arról, hogyan nézett ki az 1015-ben vagy az 1037-ben felszentelt épület semmi biztosat nem állíthatunk. Az ásatási dokumentációk alapján azonban feltételezhető néhány jelenségről, hogy azok a legkorábbi építkezésekhez tartoztak. A ma is álló altemplom, amint már említettük, nem azonosítható az I. István kori kolostortemplommal. Annak helyét minden bizonnyal a későbbi templom helyén kell keresnünk.

30 (1. kép) A kolostortemplom területén több helyen is előkerültek korainak tartható falmaradványok. Ezek közül a legjelentősebbeket a szentély alatt és a hajó nyugati részén tárták fel. Arra, hogy ezek a maradványok koraiak két dolog utalhat. Egyrészt a rétegtani adatok, másrészt az alaprajzból kiolvasható építésmenet. Az ásatási metszetrajzokból világosan látszik, hogy az említett falak a legutolsó padlószint alatt húzódnak. Ezt a padlószintet, legalábbis a hajóban, Szerdahelyi Ferenc fia, Péter 1428-as in situ sírköve datálja legkésőbb a 15. század elejére.

31 Ez alatt a szint alatt egy másik padlószint is jelentkezett. (2-3. kép) A templomhajó nyugati végében húzódó falmaradvány először 1965-ben került elő. Megtalálásakor nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget neki. A falcsonk helyét csak a rajzi dokumentációból ismerjük, mivel a szűkszavú ásatási napló nem is említi. A rajzok alapján falkoronája a hajó padlószintjénél alacsonyabb volt. Az a falsarok, amely alapján ezt a falmaradványt értelmezni