Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Velladics Márta: A Templomi Felszerelések Letéti Hivatala (1782-1787 - 1802-1824)

tárgy került regisztrálásra. Az egyes kategóriák tételszámainak megbecslésére nem vállalkozom, mivel egyrészt 1788 után, az egyesített főleltárkönyvben már bizonytalanok ezek az adatok, másrészt az 1791-1795 közötti tranzakciók során vélhetőleg nem is vették pontosan figyelembe a tételek besorolását és az erre vonatkozó előírásokat. Végszó Befejezésképpen szeretnék visszatérni a fejezet bevezető soraiban említett Margit-, illetve Erzsébet-oltár sorsára. Az 1782 februárjában a Magyar Kamarának küldött leirat 3. pontja értelmében az ereklyetartót a Magyar Kamara pénztári hivatalának kellett átadni. Nem kétséges, hogy az Egyházi és vallásalapi ügyek Osztályának kezelésébe került, egyrészt mivel Némethy Lajos megtalálta a budai kolostorból 1782. július 2-án Pozsonyba küldött tárgyak - köztük az ereklyetartó - jegyzékét,

78 másrészt az 1783 júliusában, Schwester által összeállított inventáriumban a budai zárda neve alatt 31-es leltári számmal szerepel Boldog Margit oltárkája.

79 Tehát, 1783 nyarán a Magyar Kamara pozsonyi lerakatában őrizték. Az 1782. július 15-én kiadott instrukció, valamint az 1782. augusztus 30-i leirat szerint az oltárkában tartott ereklyéket ellenszolgáltatás nélkül adhatta át Schwester az arra igényt tartó egyházi közösségnek. A foglalatot, vagyis magát az ereklyetartót pedig bárki megvásárolhatta, vagy hasonló értékű egyházi tárggyal megválthatta. Biztos, hogy árverésre nem bocsátották, ugyanis a vonatkozó rendeletek alapján csak a kegytárgyakból eltávolított drágakövek és gyöngyök kerülhettek kalapács alá, a nemesfém foglalatokat a bécsi pénzverdének kellett átadni. Az 1784. május 3-án megrendezett aukció jegyzékében nem található, abban - egy-két gyűrűtől és nyaklánctól eltekintve - valóban csak drágakövek és gyöngyök szerepelnek.

80 Nincs az 1783. március 23-án Bécsbe szállított értékek között sem,

81 nem is lehetett, hiszen a fentiekben idézett 1783 júliusi inventárium szerint nyáron még a raktárban pihent. Budára viszont már nem hozhatták magukkal, mivel a Schwester által 1785 novemberében összeállított átadási jegyzékből hiányzik ez a tétel. Az oltárkával foglalkozó valamennyi szerző egyetlen, bizonytalan adatra támaszkodva állította, hogy Batthyány József hercegprímás vásárolta meg 1784-ben.

82 A hercegprímás méltóságánál és az Egyházi Bizottságban betöltött elnöki tiszténél fogva valóban mindenről értesült, egyházi kérdésekben semmi sem történhetett az ő tudta és beleegyezése nélkül. Tehát könnyen hoz-