Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Velladics Márta: A Templomi Felszerelések Letéti Hivatala (1782-1787 - 1802-1824)

A hivatal főkönyve, az úgynevezett főleltárkönyv (Hauptinventarium)

53 Az 1785 őszén a lerakatban revíziót tartó Tersztyanszky elsődleges feladata az ott őrzött értékek felmérése, s ezzel együtt egy mindenre kiterjedő, pontos inventárium elkészítése volt. Ugyanakkor a hivatalától megváló Schwesternek is jegyzéket kellett készítenie a rábízott tárgyakról {Übergabs Inventárium). A két tisztviselő közös leltárkönyvet szerkesztett, melyet a távozó Schwester, mint átadó (Übergeber) és a helyére lépő Bodo, mint átvevő (Übernehmer) 1785. november 9-én írt alá.

54 Az addigi előírásoknak megfelelően Tersztyanszky és Schwester a tárgyakat két csoportra osztotta - szétosztandók (vertheilend) és eladandók (verausserend) - így az inventárium is két részből tevődik össze. Az elsőben (szétosztandók) 19 rendházból 753 tétel - zömében egyházi textíliák és néhány vörös-, illetve sárgaréz kegytárgy - szerepel 7.363 FI 43 1/2 Xr értékben, míg a második (eladandók) 21 szerzetesi intézményből 489 tételt - arany és ezüst hímzéses miseruhákat, gyöngyöket, drágaköveket, valamint ezüst, aranyozott ezüst felszerelést - foglalt magában, melynek becsült ára 16.725 FI 5 1/4 Xr volt. Eredetileg ez utóbbi csoport 495 tételt tartalmazott, melyet 16.919 FI 28 1/2 Xr-ra tartottak, de a leltár ideje alatt 6 tétel 194 FI 23 1/4 Xr-ért új gazdára talált. Az eladottak levonásával a teljes inventárium 1.242 tételből állt, melynek becsült ára 24.089 FI 18 1/4 Xr volt. Ez az összeg szerepel a Tersztyanszky által felvett jegyzőkönyvben.

55 A Schwester által 1782-1785 között vezetett teljes inventárium mindeddig nem - csak egy része

56 - került elő. Ez alapján megállapítható, hogy a főleltárkönyv és a revíziós összeírás, rovatait tekintve, semmiben sem tért el egymástól. A Tersztyanszky és Schwester által közösen összeállított inventáriumban, mind az eladandó, mind a kiosztandó kategóriában, az eredeti tulajdonos rendházak neve alatt szerepelnek a tételek. Az ezekről felvett adatok a következők: a főleltárkönyvben, illetve annak pótkötetében szereplő leltári szám; a tételen belül szereplő darab(ok) leírása; becsült ár. A leltári szám a feloszlatási biztosok által összeállított, a szállítmányhoz mellékelt tételes jegyzéken szereplő tulajdonképpen sorszám. Tehát Schwester nem adott a tételeknek központi leltári számot, ebből következően a számozás alapján a tételek nem visszakereshetők. Egy tételen belül, egy tételszám alatt szerepelhet egyetlen tárgy, de egy egész együttes is, így a fent említett tételszám (1.242 tétel) nem egyenlő a darabszámmal. A jegyzékben értelemszerűen nincs benne az új tulajdonos nevének, valamint a második kategóriában szereplő értékeknél az eladási árnak