Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Koppány Tibor: A kismartoni uradalom szentmargitai kőfaragói a Dunántúl18-19. századi építkezésein

zötti építkezésén, valamint 1747 és 1753 között a Zichy kegyuraság alá tartozó újlaki templomon. A Zichy építkezéseken túlmenően Johann Kugler 1739-től budai polgárként működött közre 1740 és 1752 között a Szent Anna-templom és a tabáni templom építésén.

42 A Dunántúl 18-19. századi építészetében a Zichy építkezéseken túlmenően is előkelő helyet foglaltak el Szentmargita kőfaragói. 1796-ban írták be a keszthelyi kőfaragó és kőműves céh könyvébe annak a Zitterbarth Józsefnek a nevét, aki Kismartonból érkezett és annak uradalmából, feltételezhetően Szentmargitáról származott. 1796 és 1800 között ő végezte a Festetics György által átépíttetett keszthelyi kastély összes kőfaragó munkáját. Műhelyében ebben az időben hét olyan kőfaragó legény töltötte vándoridejét, akik Kismarton környékéről, vagyis főként Szentmargitáról jöttek hozzá. Ő maga Keszthelyen hunyt el 1831-ben. Köztéri és út menti szobrai, keresztjei és sírkövei Vasvártól Nagyvázsonyig és a Balatontól délre, Somogy megye belsejéig megtalálhatók. Még Zitterbarth életében lépett a keszthelyi céhbe a Kugler család 1796ban Szentmargitán született Mihály nevű tagja. Apja, Franz és nagyapja, Joseph Kugler is szentmargitai kőfaragó volt, minden bizonnyal az 1755-ből ismert Adam és az 1768-ban említett Andreas Kugler kőfaragók rokoni köréből.

43 A Keszthelyen megtelepedett mester művei a Szombathely, Sárvár, a somogyi Kéthely és a ma Balatonalmádihoz tartozó Vörösberény által határolt területen találhatók. Készítésükben segédei mellett tizenkilenc Szentmargitáról származó vándorlegény vett részt. Az ő és műhelye által készített szobrok, keresztek és sírkövek mellett legjelentősebb művei közé tartozik az 1832-35ben készült balatonfüredi kőszínház oszlopai és faragott kő részletei, a szintén balatonfüredi Kerektemplom 1841 és 1846 között készült kőfa rag ványai, valamint a zalaszentgróti, 1844-ből származó Zala-híd kőpillérei.

44 A szentmargitai kőfaragók egyébként Keszthelyen is, akárcsak Várpalotán, származási helyük hagyományait követve egy, a középkor óta használt, jelentős és szomszédos kőbánya vidék, a Cserszegtomaj-Rezi környékén bányászott homokkő lelőhelyre települtek.

45 A fentiek alapján a kismartoni Esterházy-uradalomból és annak legkorábbi és legjelentősebb kőfaragó központjából, Szentmargitáról a 18. század folyamán megindult kőfaragómester kirajzás a Dunántúl északi részén a 19. század közepéig figyelhető meg. A felsorakoztatott mesterek és munkahelyeik feltételezhetően csupán egy részét alkotják azoknak a szentmargitai családoknak és dunántúli településeknek, ahol dolgoztak vagy megtelepedtek. A további kutatás valószínűleg újabb adatokkal bővítheti a róluk szóló ismereteket.