Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

B. Benkhard Lilla - Mentényi Klára: A Kőszeg Rájnis utca 3. számú lakóház kutatása

cm mélységben visszaugrik. Ez azért különösen érdekes, mert a visszaugrás kb. 30 cm magasságban kezdődik. Mivel a téglapadló ehhez a teljes szélességhez igazodik, csak utólagos változtatásról lehet szó. A padka fölötti téglasor valamint dél felé a falszövet jelentős része vésett felületet mutat, ezért valószínű, hogy egy részben visszabontott, részben javított fallal állunk szemben. Feltételezzük, hogy a falcsonk, amelyen csupán fehér színű meszelésrétegek mutatkoznak, a helyiségnek - a téglapadlóval és a boltozattal egyidős - nyugati falához tartozik. Természetesen arra a kérdésre, hogy miért volt szükség utólag a fal elvékonyítására, egyelőre csak azt a bizonytalan választ tudjuk adni, hogy nyilván valamiféle belső térkialakítás (pl. nagyobb bútordarab elhelyezése) érdekében. A sarkokban pillérekre állított álkeresztboltozatot (valójában érintkező fiókokkal kialakított dongaboltozat) az oldalfalakhoz hasonlóan először egyszínű fehérre meszelték, s csupán egy későbbi periódusban kapták jellegzetes sötétszürke-fekete színüket.

20 A boltozaton nyolcszirmú, stilizált virágokat ábrázoló stukkók tartoznak a díszítőrendszerhez, amelyeknek csupán lenyomata maradt meg. A boltozat közepét az összefutó élekhez igazodó, szív alakú elemekből álló, nagyobb motívum foglalja el, amelyet egy-egy vízszintes szál köt össze a boltmezők közepén látható rozettákkal. A szirmok közül élénk narancssárgavörös színnel festett, kanyargó levélformák nőnek ki. A 3,7-4 cm széles stukkódíszek még az első, fehér színű boltozattal együtt készültek, s az oldalfalakhoz hasonlóan csak valamivel később kapták egységes sötét kékesszürke-fekete színüket. A vörös levélkéket pedig csupán a második fekete rétegre festették rá, amelyet még egyszer megújítottak.

21 A földszinti utcai szobával egy időben, de valamivel alacsonyabb járószinttel (-46 cm) hozták létre a boltozott kapualjat, amely úgyszintén álkeresztboltozatos szakaszokból áll. Ez a kapualj nyugat felé rövidebb volt a mainál, s az egykori kapu nyílószárnyának, illetve a padlásfeljárónak fenntartott felületet követően mindössze két boltszakasszal rendelkezett. Déli falában két jelenleg is meglévő, szabályos formájú, szegmensíves záródású, széles fülke helyezkedett el. Mivel a keletre eső teljes egészében megmaradt, 42 cm mély fülke alsó, vízszintes felületén még az egykori deszkát is a helyén találtuk, ülőfülkére is gondolhatnánk, ha az egykori járószinthez képest ez a deszka nem lenne túl magasan (86 cm). Tőlük nyugatra egy a falszövettel szintén egykorú - mécsestartó elhelyezésére szolgáló - mélyedés került elő. Úgy tűnik, hogy ekkor hozták létre azt a téglány alakú, fölül rézsűs kávájú, kisméretű felülvilágító ablakot is, amely furcsa módon, de tagadhatatlanul egykor az egyébként a földszinten