Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Simon Zoltán: „Száztitkú, halovány emlék.” Az elpusztult regéci várkápolnák 17. századi leírásai

„Száztitkú, halovány emlék." Az elpusztult regéci várkápolnák 17. századi leírásai Simon Zoltán A címben idézett Kosztolányi-gondolat

1 ugyan az emberi lélekre vonatkozik, de bízvást felhasználhatjuk, ha múltunk valamelyik szegletét kívánjuk jellemezni. Valamennyien jól tudjuk: a magyarországi építészet, képzőművészet egykori alkotásainak igen nagy százaléka pusztult el nyomtalanul a történelmi viharok forgószelében. Szerencsés esetben legalább egykorú leírások rendelkezésre állnak róluk, melyek révén az alkotások halovány emléke mégis megidézhető. Ilyen a regéci vár elpusztult kápolnáinak és felszerelési tárgyainak esete is. A 13. és a 14. század fordulója táján emelt, a 15-17. században jelentősen kibővített, majd 1686-ban elpusztított regéci vár fénykorát a 17. században élte. Akkori birtokosai, az Alaghyak, 1635-től Esterházy Miklós, végül 1644-től a Rákócziak nem csak a szűkebb, abaúji régió, de az ország leghatalmasabb és leggazdagabb famíliái közé tartoztak, akik közül többen is rezidenciaként használták a várat. E korszak mindennapi életének meglepően gazdag emlékei egyre nagyobb számban kerülnek elő az erődítmény 1999 óta folyó, e sorok írója által irányított régészeti feltárása során.

2 Az egykori mindennapi élet felidézéséhez nagy segítséget nyújt az a számos, szerencsésen fennmaradt inventárium, amelyek a 17. század elejétől a vár pusztulásáig terjedő időszak különböző pillanataira vetnek fényt.

3 A leltárak forrásértéke természetesen különböző, hiszen egyes inventáriumok eleve töredékesen maradtak fenn, mások igen szűkszavúak, esetleg csupán a várban felhalmozott terményekre, vagy a fegyverzetre koncentrálnak, míg néhány leltár kifejezetten alapos, az egykori épületekés berendezési tárgyak színes leírását tartalmazza. A regéci várkápolnák maradványai mindeddig nem kerültek elő. Létükről egyelőre csupán éppen a fent említett írott forráscsoport alapján van tudomásunk. (1. kép) Arra, hogy két kápolnával is számolnunk kell, mindössze egyetlen, az 1678. május elsején készített leltár utal, ahol az akkor működő, egyik rövid említésekor kifejezetten újnak mondott várkápolnán kívül leírnak egy „oldalházat", melyet azelőtt kápolnaként használtak. A nagy kiterjedésű romterületen a kápolnák lokalizálása egyelőre csak hozzávetőlegesen oldható meg. A két kiemelkedő sziklacsúcsot és a közöttük húzódó mélyebb területet