Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Kelényi György: A pesti német színház tervei a 18. század végén

A pesti német színház tervei a 18. század végén KELÉNYI GYÖRGY A pesti német színház megvalósulásának korai története nemcsak azért érdekes számunkra, mert bemutatja, hogy egy alapvetően kulturális kérdés a hivatalos ügyintézés útvesztői, a városi és kormányzati hivatalok ellentétes érdekei miatt hogyan alakul, miként húzódik el közel 20 éven át, hanem a századvég építészetének megismeréséhez is fontos tervanyaggal szolgál.

1 A tervezést meghatározta az a 18. századi elv, hogy a színház funkciója szorosan kapcsolódik a bálokhoz, alkalmi mulatságokhoz, s így a színház és a vígadó (redout) közös épületben legyen. Ez még gazdasági előnyökkel is járt, mert a magánkézbe, vállalkozónak kiadott épület a táncmulatságok révén hasznot hajtott s elősegítette az egyébként veszteséges színjátszás finanszírozását, életben tartását. Turbilio Károly már 1749-ben kizárólagos jogot kapott Pozsonyban bálok és színielőadások tartására, s később, amikor megépült a közös feladatot ellátó épület, példaképül szolgált a pesti törekvésekhez. A pesti új német színház építésének gondolatát több körülmény is befolyásolta. Alapvető az volt, hogy a rohamosan fejlődő város lakossága gyarapodott, a hivatalok (pl. hétszemélyes tábla), és az egyetem Pestre helyezése folytán megnövekedett azok száma, akik igényelték a színjátszást. Befolyásolta a színház helyének kiválasztását a rohamosan fejlődő, s vásártartásairól egyre szélesebb körökben híressé vált város rendezésének, bővítésének szándéka. A fejlődés északi irányban, a Váci-kapun kívüli területen indult meg s majd a Lipótváros kialakításához, beépítéséhez vezetett. A szűk belváros helyett e területen, a városkapun kívül kívánták kialakítani a vásárteret. Itt egy kör alakú építményben, az ún. rondellában tartották 1774 óta a színielőadásokat. Az épület lebontását nem lehetett sokáig elodázni, s a hatóságok felvetették: a terület parcellázásából befolyó pénzösszegek felhasználásával ebben a térségben épüljön eg)' megfelelő, a városhoz méltó színház. A megvalósulás ügye azonban sokáig elhúzódott, a közigazgatás, a városirányítás eltérő érdekeinek összeütközése miatt. A városi tanács „felett" két kormányszék, majd II. József idejében egy újabb is működött, s legtöbbször egymástól eltérő véleményt kialakítva vitatta, akadályozta az építkezés ügyét. A helytartótanács többek között a város szellemi, kulturális érdekeit, szükségleteit tartotta szem előtt, s azon a véleményen volt, hogy a színház és a táncterem közös épületben legyen, s a város költségén épüljön fel, majd adják bérbe vállalkozónak. A kamara a kincstár érdekeire ügyelt; arra vigyázott, hogy a város ne vállaljon túlköltekezést, adósságot, s adózási képessége ne romoljon le. Ezért csak a színház építését javasolta, mert a táncterem létesítése nem közösségi, hatósági feladat és így az építkezés is olcsóbb lesz. II. József 1785-ben Pestre helyezte és egyesítette a két hatóságot, s ezáltal az ügyintézés gyorsabb, egyszerűbb lett. A közigazgatásilag 10 kerületre osztott ország minden kerületében fel-