Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

B. Benkhard Lilla: A kőszegi Felsőkapu-torony

laként pedig a tornyot használták fel. Az építkezésnél a ház utcai frontján habarcsba rakott téglát, a hátsó részen agyagba, agyagos habarcsba rakott követ alkalmaztak. Az utca felé tégla kerítésfal és kapu zárta le a telket. Néhány év múlva felhúzták az emeletet is, de szintén csak a toronyig. Építőanyagként az utca felé eső szakaszon habarcsba rakott téglát, a hátsó, vár felé néző szárnyban agyagba rakott vályogtéglát használtak. A tornyot és a városfalat meghagyták, így a városfal az emeleti szobák teljes magasságáig (az utcaszinttől kb. 6-6,5 m-ig) ma is megvan. A teljes terület kihasználására a vár felőli oldalon az ellenfal beépítésével a házat háromszög alakúra bővítették. A reprezentatív utcai szobák mögött, a hátsó szárnyban alárendeltebb funkciójú helyiségek kaptak helyet. Ebbe a hátsó részbe belefoglalták az itt álló ún. kis tornyot is. Az emeleten jól láthatóan nem volt kötésben a két falazat (toronyfal és városfal), ami valószínűsíti, hogy a kettő nem egyszerre épült. Korábban úgy gondoltam, hogy az emeletes kiépítés egy periódusban, 1836 után történt." Mára világossá vált, hogy az első emeletes ház a városfalig már 1826ban állt, csak a tőle északra eső szakaszt építették be a torony lebontása után, lényegében azzal eg)

7 időben. 1836-ig egyébként ennek a teleknek csupán a belvárosba eső részén építkeztek. Az épület északi tűzfalaként álló városfal anyaga mind a földszinten, mind az emeleten nagyobb részt sárgásbarna agyagba, kisebb részt agyagos habarcsba rakott kő, külső, északi felületén durva szemcsés, szürkésfehér vakolatmaradványokkal. Egyértelműen 16. századi datálása sem zárható ki, de valószínűbb eg)' későbbi javítás.

1- A 19. századi építkezésekhez bizonyosan nem köthető, ekkor ugyanis egyrészt visszavésték, másrészt habarcsba rakott téglával megköpenyezték a városfalat. Visszabontása miatt teljes falszélességet nem lehetett mérni. A feltörő talajvíztől az alapozás mélységét nem tudtuk megállapítani.

11 A földszinti, utcai 1. számú helyiség északkeleti sarkában feltártuk az itt is viszszavésett falcsatlakozást, amely elé szintén habarcsba rakott tégla köpenyfalat húztak. (5. kép) A Felsőkapu terméskő fala a városfal belső oldalához szervesen kapcsolódott. A felmenő falazatban megmaradt toronytesten nyílás nem volt. A falsarok előtt nyitott szelvényben ugyanezt a falkapcsolódást lehetett megfigyelni. A padlószinttől -54 cm-re a kőfal felülete égéstől feketére színeződött. A városfal vonalánál beljebb nyúló toronytest pontos kiterjedését és formáját a roncsolások miatt már sem a földszinten, sem az emeleten nem lehetett megállapítani. Ugyanakkor a városfal külső, északi oldalán - az egykori földszinti nag)

7 teremben (2-3. számú helyiség) - egy ahhoz kapcsolódó széles, íves falba ütköztünk 1988ban. Feltárásokat végezni csak szakaszolva, a kivitelezési munkákhoz kapcsolódva először 1989-ben, majd 1990-ben tudtunk. Az utcai pincefalat az északi szakaszon e nagyméretű falazat felhasználásával építették meg. A földszinti helyiségben az íves, kb. 182 cm széles kőfal a padlótól már -30 cm-en jelentkezett és szervesen kapcsolódott a városfalhoz. Belső szintjeinek azonosítására egy szelvényt nyitottunk, amelyből a következőket lehetett megállapítani. Az oldalfalat jól láthatóan csak nekitámasztották az íves falnak, tehát az építkezéskor ez utóbbit már ismerték, ahhoz igazodtak, kötőanyagát az alapozásokhoz felhasználták. Az íves fal anyaga habarcsba rakott terméskő, belső oldalán vakolatnak vagy valamilyen más felületkezelésnek nyoma nem volt. Síkjában a Rájnis u. 13. számú ház felőli faltól 160 cm-re és a felszíntől 180 cm-re csupán törést lehetett megfigyelni, elválás azonban nem volt. Az alapozás mélységét a -225 cm-en feltörő talajvíz miatt nem lehetett megállapítani. Alapozási kiugrás, belső járószint és nyílás nem volt. A metszetfalban elváló rétegeket nem lehetett azonosítani. Az egész laza, bontott, faltörmelékkel, kővel, habarccsal kevert föld egy lebontás utá-