Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

H. Vladár Ágnes: „A Caelius Sfinxe”. Mit rejteget, és mit jelent nekünk magyaroknak a római Santo Stefano Rotondo-templom

3. kép. A belső centrális tér összképe: a főoltár nyolcszögletű korlátja 1580-1582, előtérben a felszedett padló alatt a római kori Mithras-szentély maradványaival ágát (a templom belsejében négy oszlopközzel a belső körüljáróba nyíló kápolnákat) kívülről a felmagasodó körfal (10.45 m), illetve a tetőidomok emelték ki, a belső térben pedig a sugárirányú oszlopok, és az általuk hordott falak. E falak felső, szabadon kiemelkedő részén lévő 3-3 ablak szolgált a kápolnák oldalirányból történő megvilágítására. A keresztkápolnák közötti külső körfal szakaszok alacsonyabbak voltak, (6 m), és mindegyiken - mint kerítésfalon - két nyílás volt. Ez azt jelenti, hogy a Santo Stefano Rotondoba eredetileg nyolc kapu vezetett. Belépés után hosszú, keskeny előudvarba lehetett jutni, melynek koncentrikus íves fala a szomszédos keresztkápolnák sugárirányú falait kötötte össze, és egyúttal a templom második körüljárójának hátsó falát képezte. Ezt a külső körüljárót enyhe hajlású, agyagcsövekkel könnyített dongaboltozattal fedték le, melynek nyomai a második oszlopgyűrű fölötti falban ma is megfigyelhetők. A keskeny előudvarokból egy-egy magas ajtón át a keresztkápolnák valamelyikébe léphetett a zarándok, ahonnan a középtér fényes, lebegő vonzásának engedve lehet, hogy egyenesen arra tartott, vagy pedig a kápolnában kissé időzve, fokoza-