Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Koppány Tibor: Művészek és mesterek a 16-17. századi Kanizsai-Nádasdy birtokok építkezésein

Kőművesek, Lékán 1555-1556-ban a várban, részben a toronyban, részben a nádor házán dolgoznak, valamint kéményeket építenek. (Nádasdy-lt. B. 1511. pali. 43. p. 16.) 1556-ban jelezték, hogy a fenti munka elkészült, a konyha kéménye azonban nem, mert a vasrudak még nem állnak rendelkezésre. (Uo. B. 1543. Miss. Sennyey F., f. 335.) 1557-ben a vár költségelőirányzatában ötven forinttal szerepelnek. (Uo. B. 1539. Miss. Paksy János, f. 92.) A név nélkül említett kőművesek még 1560-ban is ott dolgoztak. (Komáromy 1911. 445-475.) Kőművesek, olaszok 1560-ban a Sárvárról érkezett két olasz kőműves Lékán volt. (Komáromy 1911. 473.) Kőművesek, szlavóniaiak 1560-ban Keresztúron „a toth kőmiesek" építették a mészégető kemencét. (Nádasdy-lt. B. 1546. Miss. Sombory G., f. 57. - idézi: H. Takács 1957. 43.) Kútásó mester, Lékán 1548-ban Nádasdy Tamás Lékára küldte udvari borbélyát, Andrást „az kut ásohoz,az ki az kútban esett volt gyógyitani" (Belényesy 1959. I.: 314.) Lakatgyártó, csepregi 1544-ben Kapuban fizettek neki. (Belényesy 1959. L: 87.), 1548-ban pedig Lékán. (Uo. II. 307.) Lakatgyártók 1547-ben 12 forintot fizettek neki Bécsben, „az ky az kútra ualo uasakat czinalta". (Belényesy 1959. I.: 262.) 1559-ben Keresztúron több lakatgyártó a sárvári vár ajtóira készített pántokat, amelyeket elküldtek oda (Nádasdy-lt. B. 1546. Miss. Sombory G., f. 49.) 1562-ben Lékán, a várban dolgozott egy meg nem nevezett mester. (Uo. B. 1522. Miss. János deák, f. 12.) Landi, Giovanni. A felső-magyarországi főkapitányság építési felügyelője Személye a szakirodalomnak abból a tévedéséből került a Nádasdyak körébe, hogy 1636-ban Kassán bekövetkezett váratlan halála után a hagyatéka körül évekig tartó kamarai levelezés egyik utolsó, 1643ban kelt számadás-töredéke ismeretlen okokból a Nádasdy-levéltárba került. (Détshy 1998. 232.) Az iratokban „Joannes Landi Partium Superiorum Hungáriáé Sacrae Caesareae fundator" eszerint nem Sárváron és nem 1643-ban halt meg. (H. Takács 1957. 44.; H. Takács 1970. 234., valamint rá hivatkozva Balogh Jolán: Olasz tervrajzok és hazai későreneszánsz épületeink. In: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Galavics Géza. Budapest, 1975. 127.), ahol egyébként valószínűleg soha nem járt, hanem Kassán és 1636-ban. Lőrinc, kőműves 1623-1624-ben a hegykői udvarház építésére szerződtették. (Hetyéssy 1967. 472.) Ludwig, Christoph. Kőfaragó és kőműves mester. 1648 év elején Heussinger Henrik borostyánkői provizor értesítette Batthyány Ádámot, hogy a mester az előző években dolgozott Nádasdy grófnak Keresztúron, ahol fekete kőből készített burkolatot. (Batthyány-lt. Miss. 18.885.) Mariano, Geronimo. Lékai kőművesmester Az 1662-ben Lékán, Pietro Orsolini által megszervezett építőcéh tagja volt. (Prickler, 1968. 441-442.) Martin, marraro Palladio 1560-ban kelt levelében az ott említett árkádokkal kapcsolatban szereplő mester. (Ld. a Palladio címszónál Herzog József, Détshy Mihály és Zádor Anna i. m.) Martinus, uradalmi kőfaragó 1519-ben a lékai vár tartozékairól készített összeírásban szabadosként szerepel. (Nádasdy-lt. Urbáriumok, 1523. p. 114-115.; H. Takács 1970. 210.) Márton, uradalmi kőműves 1552-ben sárvári munkájáért fizettek (Nádasdy-lt. B. 1557. p. 84. - idézi: Tóth M. 1974. 274., 208. jegyzet.)