Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
J. Dankó Katalin – Osgyáni Vilmos: Janus arcú kövek. A sárospataki vár legújabb kőtárainak tanulságai
lyek mind a késő középkori Patak lakóépületeiről vallottak. A faragványok egy része a gótikus kiállításon látható, ismertetésüket ld. a későbbiekben. A továbbiakban részletesen leírjuk a Vörös-torony kőfaragványainak kiemelése, cseréje, a palotaszárnyakban végzett kőrestaurátori tevékenységünk során történt megfigyeléseinket, 7 kiegészítve azokat több, a gótikus kőtárban látható faragvány elemzésével. A Vörös-torony munkálatai során a következőkben tárgyalt faragványcsoportok kerültek ki a falazatokból: 1. A főbejárat, vagyis a timpanonos nagy kapuzat felső része, (alsó része a helyszínen maradt) 2. A déli lunettás kapu 3. A torony két szintjén körbefutó osztó párkány jelentős része 4. A számtartó helyiségben a déli kapuzat belső kőkerete, valamint a déli lőrés keretezése és a nyugati lőrés keretezésének jobb oldala 5. A timpanonos ablakok 6. A keresztosztos ablakok 7. A lovagterem duplaíves ablaka 8. Minden külső kőfaragvány A kiemelt kőkeretekkel kapcsolatos megfigyelések az építéstörténet kérdéséhez több adalékul szolgáltak. Eddig is gyanítható volt a torony reneszánsz volta, mert a meghatározó reneszánsz kőfaragványok körül sehol sem volt kimutatható utólagos beépítésre utaló nyom: a főbejáratnál, a timpanonos ablakoknál, a földszinti és a bejárati szinti belső kőkereteknél. A pinceszint falazatában, pilléreiben, boltozataiban megfigyelhető, a faragvány oknál nyilvánvaló volt, hogy az építéskor és nem később kerültek oda. (A legalsó szinten falazó elemként felhasznált, korábban másutt funkcionált faragvány kiemelésére eddig nem kerülhetett sor. így azok meghatározására és tanulmányozására, leírásukra sem nyílt mód, tehát érdemben nem kerülhettek bele az építéstörténet adatai közé.) Eddig is voltak nyilvánvalóan látható építési részletei a toronynak, amiket nem lehetett feltárni, illetve nem lehetett kutatni. Valóban csak így, kiemelve lehet érdemben egy faragványt meghatározni. A pinceszinten például jól látható a boltozatban egy gótikus ajtó szemöldökének alsó sflya is, a többi, „beszédes" faragvány között. A szám tartó helyiség lőrés keretelései (nyugati lőréskeret) bizonyítják, hogy azokat a torony építésével együtt helyezték el, tehát a torony a Perényi Péter-féle építkezés idejére tehető, miként azt okleveles adatok igazolják. 8 A késő gótikus faragványok még a 16. század elején álló épületek elemei voltak, s azok elbontása után kerültek felhasználásra a vár, vagyis a torony s azzal egy időben épült városfalak építésénél, 1534-1541 között. A legtöbb új információt a választópárkányok kiemelése jelentette, a déli lunettás kapu építési körülményeinek megismerése, az öregpalota ablakcsoportjából kiemelt duplaíves árkád rekonstrukciója és a számtartó helyiség néhány belső kőkeretének hátoldali faragványai. A torony felújítása során, elsősorban műszaki okokból, a választópárkányok cseréjére is sor került. A falból kiemelt 16. századi párkányelemek tekintélyes része másodlagosan felhasznált faragványnak bizonyult. A köveket rendszerint profilos felükkel befelé fordították, és az egykor falban volt kőrészt faragták át a párkány félhengeres profiljára. A párkánykövek kiemelése során mintegy hatvan különböző korábbi faragványt lehetett elkülöníteni. 1 ' A kőfaragványok többségét a tanulmányi raktár őrzi. Az alábbiakban több, a Gótikus kőtárban felállított, bemutatott faragványt ismertetünk, amelyek közül több példázza, hogy a vár különböző pontjain voltak egymáshoz illő, másodlagos felhasználású kőfaragványok:
