Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Szilágyi András: Hihetünk-e a forrásoknak
tétlennek tűnt. Egyszersmind megcáfolja azokat a vélekedéseket is, amelyek e műtárgy korai történetére vonatkozóan eddig megfogalmazódtak. Azok ugyanis a serleg Magyarországra kerülését János Kázmér herceg - utóbb, II. János Kázmér néven Lengyelország királya - 1643. évi kismartoni látogatásával (és annak folyományaival) hozták összefüggésbe. Ám az új filológiai eredmény egyszersmind, egyéb adatokkal kiegészítve, mint láttuk, újfajta hipotézisek lehetőségét veti fel. Ez utóbbiak a további kutatás fényében vélhetően jóval megalapozottabbnak bizonyulnak majd, mint a korábbiak. Ha írásunkat egy kérdéssel indítottuk, fejezzük is be ugyanígy. Mit gondoljunk vajon annak az 1685. évi inventáriumnak a szerzőjéről, akinél a „násfás serleg" címereivel kapcsolatban elsőként merül fel „Casimirus lengyel király" neve, s aki e kategorikusan megfogalmazott vélekedését „utódaira" örökítette? Vajon hiányosak voltak-e az ismeretei, vagy netán szándékosan, tudatosan „tévedett"? S ha így van, akkor e körülmény vajon nem hitelteleníti-e egyéb közléseit - mi több, az utódaiét is, ha hasonló értelműek -, közöttük azt, amely Thurzó György nádorra vonatkozik, s amelyet a fentiekben idéztünk? Minthogy e kérdések ez idő szerint eldönthetetlenek, feleljünk inkább eg)' idézettel: „Dolendum, quod hic auctor... obscurat veritatem rerum". 19 JEGYZETEK 1 Kubinyi Miklós: Bethlenfalvi gróf Thurzó Imre. Budapest, 1888. Vö még: Fontes Rerum Scholasticarum, 1. A Thurzó-család és a wittenbergi egyetem. Szeged, 1989. 2 Inventarium Thesauri Celsissimi Sacri Romani Imperii Principis Pauli Esterbas Hungáriáé Palatini in Arce sua Erakno exislentis Anno MDCXCVI. Budapest, MOL Az Esterházy-család hercegi ágának levéltára. Rep. 8. Fase. C. Nr. 38/1. Armarium 51-52. Nr. 39. p. 31. 3 E megállapítást egy, a közelmúltban rendezeti kiállítás katalógusa rögzítette is: Ékszerek, érmek, rendjelek. Válogatás az Esterházy-gyűjteményből. Katalógus/Iparművészeti Múzeumban. Irta és összeállította: Pandúr Ildikó, Szilágyi András. Budapest, 1994. 23.: Nr. 14. Az eredetileg nyolc darab befoglalt gyémánt közül az egyik hiányzik. A gyűrű átmérője: 1,9 cm. Ltsz..: E 65.39. 4 Három fragmentumból álló, dátum és cím nélküli, magyar nyelvű kincstárjegyzék, vélhetően 1687ből. MOL Az Esterházy-család hercegi ágának levéltára. Rep. 8. Fasc. C. Nr. 48. 39. p. Az idézet a „Pallosok, kardok, hegyestőrök, buzogányok" cím alatt felsorolt tételek között a kilencedik. 5 E művek között találjuk, egyebek mellett, Hans Petzolt két díszserlegét, a manierista stílusú nürnbergi ötvösség kiemelkedően jelentős alkotásait. 17. századi történetükhöz, azaz tulajdonosaik változásaihoz vö: Szilágyi, András: Aus dem Hradschin in Prag in die Burg von Forchtenstein. Über die Herkunft eines hervorragenden Kunstwerkes der Esterházy-Sammlung. in: Ars Decorativa, 19. Budapest, 2000. 45-61. 6 Mindkét darab erősen sérült, hiányos állapotú, hosszúságuk egyaránt 103,5 cm. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ltsz.: E 60.26, illetve E 60.27. Az előbbi darab közlése és rövid ismertetése: Szilágyi, András: Goldschmiedearbeiten der Esterházy-Sammlung. In: Von Bildern und anderen Schätzen. Die Sammlungen der Fürsten Esterházy. Hrg. Gerda Mraz, Galavics, Géza. Wien, 1999. 20-21., Farbabb. 15. 7 Erről és az alábbiakról a legrészletesebb kortársi tanúságtétel a neves költő-politikus, Bocatius Joannes [Johann Bock] (1569-1621) hitelt érdemlő jelentése, amely a korponai országgyűlés rendjei számára készült. Kézirata: OSZK, Kézirattár. Szign.: Fol. Lat. 3606. ff 119-130. Ezt némely részletében kiegészítik annak az Illésházy Istvánnak (1541P-1609), a későbbi nádornak a kézírásos feljegyzései, aki ugyancsak szemtanúja, sőt résztvevője volt az említett eseménynek. Bocatius latin nyelvű munkáját - Adparatus ad históriám Hungáriáé, főcím alatt - Bél Mátyás adta ki Pozsonyban, 1735-ben, I. decas. 317-352.; legutóbb Csonka Ferenc magyar fordításában jelent meg: Bocskai kíséretében a Rákosmezőn. Sajtó alá rend. Csonka Ferenc, Szakály Ferenc. Budapest, 1988. 61-185. Illésházy István életpályájáról és irodalmi működéséről vö: Régi Magyar Költők Tára. XVII. század. 1. kötet: A tizenöt éves háború, Bocskai és Báthory Gábor korának költészete. Szerk.
