Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Mikó Árpád: Magnus Gruber: Tractus Danubii (1531). Egy forrás nyomában
aligha hagyott volna említetlenül (fol. 62r). Oláh Miklós egy harmadik legendaverzióról tudott (Hungária XVII,11-12). Művészettörténeti adalékok Legelőször Esztergomnál írt le bennünket közelebbről érdeklő adatot Gruber (49r-49v). Megemlítette ugyanis a Szent Adalbert-székesegyház déli oldalánál álló Bakócz-kápolnát. Megadta a belső főpárkány feliratát is, meglepő pontossággal (csak két szót hagyott ki, viszont betoldotta Bakócz legmagasabb titulusát, a konstantinápolyi pátriárkái címet). Ez az első forrás, amely a feliratot közölte, és a legkorábbi azok között az elbeszélő munkák között, amelyek a 16. században említették a kápolnát. 19 A következő fontos állomás Visegrád, amelynek német nevét („Plintenburg") is megadta (49v-50v). Tudta, hogy egykor itt őrizték a magyar koronát, amelyről szerinte a magyarok ügy tartják, hogy az égből hullott alá. A hegy lábánál állt Mátyás király palotája, amelynél Sallustius-idézet szaladt a tollára: olyan nagyszerű építmény, hogy inkább hallgatni kellene róla, mint keveset mondani. Szerencsére néhány mondatot azért szánt rá; ez a leghosszabb leírás az egész munkában. Irt a nagy lépcsőről, amelynek tetején függőkert (hortus pensilis) található, hársfákkal beültetve, közepén szökőkúttal. Paradicsomnak nevezte (mint 1483-ban földi paradicsomnak, paradisus terrestrisnek Bartolomeo de Maraschi püspök, IV. Sixtus pápához írott levelében 50 ), és említette a rendkívül elegánsan épített kápolnát is. A törökök az egészet érintetlenül hagyták. Ez 1526-ban történhetett, amikor a portyázó oszmán csapatok Budáról eljutottak Visegrádig. 51 A visegrádi palota e rövid leírása Oláh Miklós Hungáriájának jóval terjedelmesebb descriptióját támasztja alá, bár szövegszerűen nincs közöttük összefüggés, a szóhasználat a két szerzőnél más és más. A következő nevezetes hely Buda. Gruber pontosan tudta, hogy 1526-ban a szultán a királyi palotát megkímélte, és csak a várost gyújtotta fel. Ennek a palotának a bejáratánál állt oszlopon a bronzbői öntött Hercules-szobor, a következő felirattal: „Divinus Hercules monstrorum domitor" (fok 5Ír). A szobrot a szerző szerint Habardanecz János portai követ látta Isztambulban, a törökök palotája előtt (ante palatium Turcicum). Habardanecz 1528 nyarán járt követségben a Portánál,' 2 az 1526-ban hadizsákmányként elhurcolt Hercules-szobor 1536-ig állt az At Mejdanin, vagyis az ókori Hippodromban. 1536-ban, Ibrahim nagyvezír bukásakor pusztult el a „gyaur" szobor, két társával együtt. A budai bronzszobrokra vonatkozó csekély számú korai forrás közül ez az egyetlen, amelyik idézi a feliratot. Ezt a szobrot mind a budai palota előtt, mind Isztambulban, valamennyi szemtanú Herculesként említette: Vadianus (Joachim von Watt), Ursinus (Caspar Velius) (mindketten 1526 előtt jártak Budán), Cornelius Duplicius Schepper (1533-ban Isztambulban), Francesco della Valle (1535 körül Isztambulban) - és mellettük (ez új adat) Habardanecz, aki 1528-ban szintén Isztambulban látta. Magnus Gruber 1531-ben írta libellusát, amikor még a keresztényeké volt Buda, ahol ott kellett még álljon az az „oszlop", amelyre eredetileg a bronzfigurát elhelyezték. Meglehet, a szobor azért volt széles körben ismert mint Hercules, mert nem kellett találgatni, ki ő: nevén volt nevezve. 5 ' Magnus Gruber ezt követően Buda körül sorolta fel a nevezetes helyeket: megemlítette a budaszentlőrinci (pálos) kolostort (fok 5Ír), majd utána a nyéki vadaskertet (fok 51r-51v), amely szerinte nagyobb volt az esztergominál (vagyis a pusztamaró tinál), a bejáratánál pedig egy igazán királyi palota állt. Ez megint Oláh Miklós traktátusának Nyékről írott sorait idézi emlékezetünkbe. A Duna másik
