Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Mikó Árpád: Magnus Gruber: Tractus Danubii (1531). Egy forrás nyomában
közönsége - mit tudott Magyarországról nem sokkal Mohács után. A központi probléma a törökök előrenyomulása volt, tulajdonképpen ez tér vissza oly gyakran a Tractus Danubii lapjain is. A Clesnek ajánlott kötet valamennyi művének éppúgy a törökök a főszereplői, mint a Leonard Bocknak ajánlott kódex írásainak. Grubernek eddig mostoha sorsa volt: nem nagyon vették észre. Említette nevét Bernhard von Cles életművének egyik kutatója, Renato Tisot," és ismerte Florio Banfi.O egyszerű copistának tartotta. Erre az adott okot, hog)' Florio Banfi a bécsi kódexet csak az Österreichische Nationalbibliothek nyomtatott katalógusából ismerte,-' a budapesti kéziratról pedig egyáltalán nem tudott. A könyvecskék belső címei azonban mindig feltüntetik, hogy az írásban mekkora volt a szerepe Grubernek: írta-e, kompilálta-e vagy csupán másolta(tta) őket. Mivel e szűk helyen sem a Petancius-fílológiában nem kívánok elmélyedni, sem a Gruber-filológia kérdéseit nem szeretném felvetni (az Epitoma külön tanulmányt kívánna), erős önkorlátozással csupán a Tractus Danubii szövegével foglalkozom. A szöveg datálása viszonylag egyszerű. A budapesti kódex ajánlása 1541. július 28án kelt, és az előszavak szokása szerint utólag íródott (fol. lv-3v). A Tractus Danubii szerzője nem szólt Buda végleges török megszállásáról (1541), viszont Bécs 1529. évi ostromára többször is visszatért, szintúgy a törökök által okozott károkra. Ausztriában ekkor, vagyis 1529-ben az oszmán csapatok egészen az Ennsig tűzzel-vassal végigpusztították a vidéket (fok 46r). Tudott arról, hog)' a védők feladták Deutschaltenburgot (fok 47v-48r), Magyarországon pedig elpusztult Győr (fok 48v). 1526-ban Budán felgyújtották a várost (fok 5Ír), Pestet szintén felégették (fok 58v). Tolna mezővárosa is elpusztult (fok 52r). A szövegben felmerülő évszámok közül az egyik jelen időben szólt: Magnus Gruber úgy tudta, hogy „in presentia" Esztergom a lengyel király és György szász herceg kezében van (fol. 49r). A város tudtommal soha nem volt I. Zsigmond király és György herceg kezén, viszont az igaz, hog)' 1531 májusában-júliusában ezek az uralkodók, mint választott bírák közvetítettek az ellenkirályok, I. Ferdinánd és Szapolyai János között. Ekkor vetődött föl, hogy négy magyarországi várat adjanak át kettejüknek, mint kívülálló, harmadik félnek, úgymond zárlatba: Esztergomot és a visegrádi alsóvárat Ferdinánd, Késmárkot és Egert pedig Szapolyai János. 2 "' Minden bizonnyal ezekről a tárgyalásokról tudott a szerző. Argumentum ex silentio, de nem említette egyetlen névvel hivatkozott forrása, Habardanecz János halálát sem, akit Szapolyai - az ellene elkövetett sikertelen merénylet miatt - 1531. júniusa után végeztetett ki. 2 " Ugyancsak argumentum ex silentio, de nem írt Szulejmán szultán második nagy, Bécs ellen indított hadjáratáról sem, amely 1532-ben Kőszeg alatt elakadt. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a Tractus Danubii 1531-ben keletkezett. Rendkívül izgalmas időszakról tudósít, a mohácsi csatát követő ismeretlen fél évtizedről, amikor Szulejmán szultán hadai már nagyon is jelen voltak Magyarországon, az ország közepét azonban még nem szállták meg. Ezekben az években a Habsburg-uralkodó állt a szultán világuralmi terveinek útjában, Magyarországot - egyelőre - csak felvonulási útnak tekintette. 27 Magnus Gruber a Habsburg-udvar alacsony rangú hivatalnoka lehetett. Szapolyai Jánost - a bécsi udvarban élők szokásának megfelelően - következetesen vajdának nevezte, és meglehetős ellenszenvvel viseltetett iránta. Úgy látszik, katolikus maradt, akit nem érintett meg a reformáció szele, bár Luthert említette, éppen György szász herceg kapcsán, aki mint „antagonista Lutheri" szerepel a szövegben (fok 39v). Luther teológus ellenfeléről, Johannes Eckről viszont elismeréssel nyilatkozott (fok 37r). Tisztelte Máriái és a szenteket; Altöttingnél megjegyezte, hog)' az Mária-kegyhely (fok 43v), leírta, hogy Nagyváradon nyugszik Szent László király (corpus Sancti Ladislai) (fok 60r), Újlakról pedig - bár a város ekkor már a törő-
