Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában
gi körében képzelhető el - ha ugyan nem épp e mű lunettadomborműve volt az. Az egyhazasgergei domborművön ugyanakkor a lándzsa és a spongyás rúd jelenlétével és elhelyezkedésével is a másik pesti szentségház felé mutat, - amellyel szemben elsőbbségéhez nem fér kétség. 51 Pest város tabernákulumát, amely világosan mutatja a másolási szándék jeleit, önállóan csak a mintájától eltérő vonásai jellemezhetik. E vonások számomra megragadható kapcsolatai még hézagosabbak és szétszórtabbak, mint a püspöki szentségház esetében. De még e keveset is érdemes előadni, mert az eddigi szakirodalom a városcímerrel megpecsételt mű stílusának egyáltalán semmilyen önállóságot sem tulajdonított. Az alakok alkalmazása tekintetében a fő különbségek a lunettadombormű ikonográfiájában, a kerubfejek megjelenítésében a látszatarchitektúra dongaívén - a főpárkány helyett -, valamint a szentségfülkét kísérő angyalok kezelésében mutatkoznak. Megfelelő jelenségek feltünedeznek Itáliában is, de - úgy tűnik - nem éppen klasszikus műveken. A fő dombormű alakjai megtalálhatók - lándzsa és spongya nélkül, Jánostól eltekintve hasonló kéztartással - 1460 körüli lunettadomborművön Reggio Emiliában, de már jóval előbb is nálunk, Zselizen, szentségfülke fölé festve. Több vonatkozásban említhetők Isaia da Pisának tulajdonított viterbói tabernákulum-töredékek: a kis lunettát, amelyen Krisztus keresztbe tett kezű félalakját angyalpár látszik a koporsóból kiemelni, a látszatdonga ívén hét kazettába írt kerubfej veszi körül, a fülkét kísérő két-két angyal pedig kagylósán lezárt és virágdísszel borított aljú mélyedésben jelenik meg. A kerubfejes dongaív motívuma a két másik ismert hazai példán nem kapcsolódik össze kagylós zárású falmélyedésekkel. A pécsi megoldás, amely igen közel áll a pestihez - bár stílusban, amint a kerubok szárnykezelése is mutatja, határozottan különböző -, ezt ugyan megelőzhette, de csak hónapokkal. 35 A díszítmények megválasztásában, úgy tűnik, olyanfajta kapcsolatok érvényesültek, amilyenek a Nagyrévi-tabernákulum esetében. A csavart, leveles bőségszaru a háromlemezű architráv említett budai példájához tartozó fríz mezítelen férfiújának kezében tűnik fel. Előjön a pestihez hasonló címeres kompozícióban is, igen eldurvult formában, levelek nélkül, a sajókazai tabernákulumon, amelynek ezen kívül nincs köze a Duna-menti műhöz. Ennek fejezettípusa - tojássor nélkül - szintén megtalálható a budai anyagban, de talán még közelibb változatban lép fel a Bakócz-kápolna stallumán. A párkánykorona szimája alatti csavart pálca Budán fogrovatos töredék tartozéka. A tojássor mint széles lunettakeret belső szegélydísze a visegrádi Madonna körül látható. Végül a felsoroltak közül a legjobb stíluspárhuzam a vörösmárvány középrész szegélydíszéhez kapcsolódik: a függőleges szakaszokon alkalmazott változat részleteiben is igen hasonló kidolgozásban jelenik meg a budai királyi vár egyik töredékén. 3 " A főoltár vonatkozásában Balogh Jolán fejlődés- és időrendjét Török Gyöngyi és Osgyányi Vilmos közleménye felborította, bár egyébként a meghatározást megerősítette, sőt, vázlatos rekonstrukcióval az építménynek alakot is adott, - amely hasonlatos a tabernákulumokéhoz. A rekonstrukció ugyan cáfolható - a rövid pilaszterből származtathatónak vélt töredéken a díszítés folytatódott lefelé (57. kép), így kettőnél több nagyobb méretű pilaszterrel, azaz széltében kiterjedtebb formával kell számolni 17 -, de ez nem érinti a mű stilisztikai és ebből eredően időrendi helyzetére vonatkozó következtetések megalapozottságát. Török Gyöngyi a Nagyrévi-tabernákulum keltezését az 1500-1506 közötti időszakra tágította, és egyűttal megállapította, hogy a főoltárból származtatható töredékek ezzel és nem a másik szentségházzal függnek össze szorosabban. E megállapításnak, amely elsősorban a fürtös gyümölcscsokrok hasonlóságán alapszik, ellene lehetne vetni, hogy
