Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában
52. kép. Esztergom, Vármúzeum, ívtöredék némileg eltérő (a szegélyhorony lent és a széleken elmarad): talán Visegrád áll mindkettő mögött. A keretművön a párkány koronázó része a leghasonlóbb, csak a szima alatti pálca hiányzik Pécsett. A pilaszterek díszítésében is van némi motivikus rokonság: a szembe tekintő torzfej főszerepe és a groteszk építmény talpául szolgáló szögletes alapú, karmos-leveles lábú edény megint a városi műre emlékeztet, de előjönnek a bőségszarun billegő madarak is. A fejezetek volutás részeit helyettesítő oroszlánfélék szintén inkább az András püspök művén látható megoldással rokoníthatók. A díszítmények stílusa azonban minden tekintetben különböző, a kidolgozás sokkalta pompázatosabb, mint a pesti művek vörösmárvány részein. Nincs kapcsolat a pesti művekkel az alsó rész és az oromkő alakításában sem. A két pesti szentségházat e három példával szemben egyaránt a szobrászi rész egyszerűsítése, valamint az építészeti alakzatok gondos egybeszerkesztése és tiszta megjelenítése jellemzi, ami különösen a pécsi példához viszonyítva szembeötlő. Ezt az alapvonást Balogh Jolán már 1938-ban világosan felismerte: „Felépítésük szigorú architektonikus elgondolás szerint irányított, ami szokatlan a hasonló dekoratív emlékeken. Ellentétben különböző Itáliában létező tabernákulumokkal, [...] a pesti tabernákulum mindenekelőtt az architektonikus elemeket juttatja érvényre, nag}' harmóniával alkalmazva ezekhez a másodlagos fontosságú alakokat." - írta. 18 De jellemző, hogy a második mondatban egyes számot használt, mintha nem is két műről lett volna szó. Pedig a kettő különbsége épp az architektonikus vonásokból kiindulva fejthető ki. A püspöki tabernákulumon a fő rész szabatos aránya, a hangsúlyozott távlat-érzékeltetés (falnyílások, kazetták), a tagozatok és a díszítmények átgondolt alkalmazása (elválasztó sáv, levélsorok) - csupa olyasmi, ami hiányzik a város címerével jelzett műről. Ehhez járul az előbbi nagyobb formagazdagsága és változatosabb alakítása, ami összetartozó párok gyakori kétféleségében is megnyilvánul (angyalok, fejezetek, ívháromszög-rozetták). Mindezzel a város tabernákulumán egyszerűsítések és egyformaságok állnak szemben. Nem kétséges: ez a mű utánzata a másiknak. Két tervezővel kell tehát számolni, akik közül csak az egyik szerkesztett önállóan - hog)' faragott is, az nem bizonyos - : az, akit a püspök bízott meg. Nyilvánvaló, hogy a két mű stíluseredete szempontjából az ő architektúrája és díszítményrendje a meghatározó jelentőségű, de az is, hogy a tabernákulum-állítás kezdeményezője az ő megbízója volt.
