Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában
46. kép. A ndrás püspök tabernákuluma, címeres-gyümölcsfüzéres részlet gyon is lehetséges, hogy egyik-másik kőfaragó mindkét művön dolgozott. Itt természetesen különbséget kell tenni a számos közreműködőt igénylő kivitelezés és a vésők használatával nem is okvetlenül párosuló tervezés között, ami feltehetően egy kézben volt. E kettősségre lehetett tekintettel Balogh Jolán, amikor másodszor fogalmazta meg tézisét: „Esztergomból ágazott ki egy jeles olasz mesternek pesti műhelye [...] Ez [...] nyilván azonos volt azzal az 'Italus in Pesth' nevű [!] mesterrel, akivel [...] Miklós püspök [...] sírkövét faragtatták 1506-ban [...] Mindezekből nyilvánvaló egy személyhez kötött, nagyszabású műhely huzamosabb tevékenysége."" Ami engem illet, még érlelgetem kissé az állásfoglalást ebben az ügyben, elsősorban a főbb rokon művek szemügyre vételével. A pesti tabernákulumok típusának őspéldáját Desiderio da Settignano többször áthelyezett művében szokás látni, amelyet 1461-ben a főoltárral egyetemben állítottak fel a firenzei San Lorenzóban. A perspektivikus középrészű építmény - leszámítva az alsó zónát, amelynek Krisztust Máriával és Jánossal mutató Pietà-domborműve bizonyára nem alacsony helyzetbe volt elgondolva - valóban igen hasonló, de szobrászilag jóval gazdagabb. Ide tartozik a Pietà-n kívül két gyertyatartó angyalalak, a lunettán a kelyhen álló és a keret fölé emelkedő Jézus-gyermek adoráló puttópárral és közbül, a mezőben, két kerubfejjel, a kerubfejes-bőségszarus párkányfríz, további két kerubfej az ívháromszögekben, az Atyaisten áldó mozdulatú, könyvet felmutató félalakja a fülke fölötti lunettában, valamint az oldalsó falnyílásokból az oltáriszentség imádására elősiető angyalsereg. A látszatarchitektúra szorosan körülfogja a fülkét, padlója négyzetes osztású, párkánya, amelynek frízét téglalap alakú bemélyedések sora tagolja, négy oszlopon nyugszik, boltozata kazettás, íve gyümölcsfüzéres, záradékvolutás. A középrész körül nincs elválasztó sáv. A párkányon az architráv két lemezre tagolódik, a felső szélesebb és díszített. A koronázó rész fogrovattal kezdődik, a lunettakeret keskenyen tagozott. A díszítmények, ideértve a pilaszterekét is, másfélék, mint a pestiek. 1 " Itthon a típus első képviselője töredékekből felismert, itáliai fehér márványból faragott, látszatarchitektúrás középrész, amely az 1480-as években került a visegrá-
