Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában
24. kép. András püspök tabernákuluma, a párkánykorona részlete aszimmetrikus, sima, galléros levélpárja ismétlődik, és e kapcsolatnak a lejjebb lévő frontális torzfej is megfelelhet sima szájvonalával. (42. kép) A két másik pilaszterdísz külön kapcsolatát egy-két motívum jelzi - mint például a felső indapár rajzolata (és részben virágos végződése) vagy a visszaforduló fejjel ábrázolt madárpár -, de főbb összefüggéseik túlmutatnak önmagukon. Mindkettőt jellemzik az edényszegélyeken, növényi részeken alkalmazott finom furatsorok, amelyeknek további példányai a püspöki mű megfelelő fejezetén, illetve kerubos párkányfrízén tűnnek fel. A másik jellemző forma, amely mindkettőn előfordul - a püspöki mű jobb pilaszterén gyakrabban, így az edényfüleken és a bőségszarukon -, az angyalos lunetta keretéről ismerős gallér nélküli, sima körvonalú, fodros levél. Ajobb pilaszter roncsolt szájrészű és bizonytalan szemformálású frontális torzfeje e kapcsolat alátámasztására nemigen alkalmas. (43. kép) De megerősíti az összefüggést a szfinxek (vagy hárpiák?) két-két hátsó - eredeti -, csavart hajtincse. A fodros levél az eddig tárgyalt többi kövön legfeljebb egy-egy esetben jön elő, a kerubos párkányfrízen kívül a torzfő mellett a városi mű jobb pilaszterén. E pilaszter párján is másfajta levelek dominálnak, többek között a szögletes alapú edény lábaihoz és tetejéhez tartozók, - amelyek a palmettás párkányfríz felé mutatnak. A fejezetek esetében a két művet összefűző kapcsolatok kevésbé mutatkoznak: az összetartozók inkább egymással rokoníthatók, a püspöki művön mutatkozó különbségek ellenére. Csak az itt szereplő palmettákról állítható, hog) 7 a másik mű párkányfrízén lévőkhöz állnak aránylag a legközelebb. A delfinek hasonlóan simulnak a vázákra, mint ajobb fejezethez tartozó pilaszterén, de formálásuk egyszerűbb, és az edényekhez tartozó leveleken fodrozás nincs. A bal fejezet rövid szárból széthajló levélpárja a párkány szimájának közbülső alakzataira emlékeztet. Az akantuszok legfeljebb bizonytalanul fűzhetők a párkányfríz delfin-leveleihez. A másik fejezetpáron (44. kép) mindenesetre másfélék: rojtosabbak és fodrosabbak is, de felületük a saját környezetükben lévő hasonló levelekével sem egyező hullám-
