Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Császár László: A Szegedi-alsóvárosi ferences templom boltozatairól

8. kép. A Szeged-alsóvárosi ferences templom szentélyboltozata A soros rombuszháló, mely templomunk hajóját fedi, a sekrestyében található boltozattípusoknak oly módon történt továbbfejlesztése, hogy az elemeket sűrítik, s így egy bordaszövetet kapnak. Ilyen pl. a tordai (Turda) Szent Miklós-plébániatemplom boltozata. (5. kép) Ennek is vannak természetesen külföldi előképei, mint pl. a nyugat-ausztriai Eggelsberg plébániatemplomában, vag)

7 Tübingenben a Szent Jakab-kórháztemplomban (6. kép), illetve a mössingeni plébániatemplomban. Ez utóbbiak már a 16. század első évtizedeiben készültek. A szegedi ferences templom a mössingeni mintát követi, amennyiben a formációt a hajóban 90°-kal elfordítva alkalmazták a tübingenihez képest. így olyan „szerkezetieden" megoldás jött létre, amelynél egyes bordák a dongaboltozat (henger) alkotóira illeszkednek, tehát nem ívesek, hanem egyenesek, párhuzamosak az alapsíkkal. Ez pedig azt mutatja, hogy nincs teherhordó szerepük, épp úgy, mint a többi bordának, akár a hajóban, akár a szentélyben. Valóban így van: ezek az idomtéglákból készített bordák csupán zsaluzatát képezték a boltmezőknek, amelyeket a „romonádokkal" együtt el lehetett volna bontani és a boltozat akkor is megállt volna. Itt már a késő gótika utolsó hadállásáról beszélhetünk, hasonlóan a kristály- és sejtboltozatokéhoz, amelyek borda nélkül épültek. Ha a templomon az 1503-as évszám helyes, akkor is meglehetősen korai szerkezetekkel találkozunk, azzal a furcsasággal, hogy először boltozták be a sekrestyét, a szentélyt, majd utoljára a hajót.