Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Császár László: A Szegedi-alsóvárosi ferences templom boltozatairól

A Szeged-alsóvárosi ferences templom boltozatairól CSÁSZÁR LÁSZLÓ Nem kétséges, hogy a Szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszonynak szentelt ferences templom (1. kép) azoknak a legszebb késő gótikus templomaink sorába tartozik,

1 amelyek színvonalát egyebek között a kolozsvári Farkas utcai református templom, a nyírbátori Szent György, majd református templom és a pannonhalmi apátság késő gótikája fémjelzi. Ezek mind Mátyás király udvari építészetének kisugárzásával jöttek létre még 1490-ben bekövetkezett halála előtt, de halála után a szétszéledt műhelytagok hatása egyéb alkotásoknál is kimutatható. (Mátyás János testvért, szerzetesi építőt küldte le Kolozsvárra a templom és kolostor építkezéséhez, támogatta a ráckevei késő gótikus görög keleti szerb templom felépítését, a pannonhalmi apátság kerengőjének boltozatai pedig uralkodása idején készültek, stb.) Ezekre a késői templomtípusokra a tér egyesítése jellemző, melyet legkövetkezetesebben Nyírbátorban hajtottak végre oly módon, hogy eltűnt a szentélyt a hajóval összekötő diadalív, nincs sem mellékhajó, sem keresztház, nyoma sincs támíveknek. E templomok egyszerűségükben is szépek, különösen kőfaragó színvonaluk miatt, amely elsősorban a boltozatot jellemzi.

2 A szegedi ferences templom érdekessége az, hogy három nagy tere, a hajó a szentély és a sekrestye mind más és más típusú, időben nem összetartozó boltozatot kapott (persze ez nem szokatlan a korban). A sekrestye típusa a legrégibb. Ez a bordák által jellemzett forma az ún. soros rombuszháló. (2. kép) Eredeténél az ún. váltóboltozat játszott közre (Springgewölbe), ahol a boltozatok félmezős eltolással jelentkeztek a szemben lévő falon. Kezdetben folyosók lefedésére használták. Azután Bebenhausen és Maulbronn ciszterci építtetőinek jutott eszébe, hogy e boltozatokat párhuzamosan egymás mellé építsék és a falat oszlopokkal helyettesítsék a konzolok megtámasztására, így kapva érdekes terel. Az igazi újítást Peter Parler hajtotta végre, midőn a középső oszlopsort kiiktatta a az itt lévő boltvállakat záradékmagasságba emelte, így a kéthajós tér helyett egy nagy teret kapott. Ennek első példáját a prágai Károly-híd óvárosi toronyépítményének boltozatán láthatjuk, majd a prágai Szent Vitus-székesegyház szentélyében. Innen terjedt igen gyorsan tovább, így a Prágával kapcsolatban álló pozsonyi Szent Márton-dóm szentélyében már 1452-ben elkészült. Rutinszerűen s nagy számban építenek így boltozatokat a nyugati területeken s nálunk is (Pozsony, Csütörtökhely, Eperjes stb.). Ezek a szerkezetek még a 14. század második felében kialakultak, de sok helyen még a 15. század folyamán is alkalmazzák. Második boltozatunk a szentélyben látható s bordavezetése külföldön is ritkaságnak számító sajátos forma.