Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Arnóth Ádám: Détshy Mihály ünneplése nyugdíjba vonulása alkalmából

érezni, hiszen bármikor is hoztak neki valamely idegen nyelvű verset, mindig talált néhány daktilust és spondeuszt, hogy a hozott hexameter fordítása megfelelő tökéletességgel végződhessék. Détshy Mihály ugyanis először a bölcsészkaron diplomázott, elvégezve a klasszika-filológiát, de mivel erre fél évszázaddal ezelőtt sem mutatkozott kellő fizetőképes kereslet, elvégezte az építészkart is. Először Sátoraljaújhelyen dolgozott kivitelezőként. Mivel március óta szinte minden kiszállásán együtt voltam Miskával, sok közös emlékünk született. Nem fogom egyhamar elfelejteni pl. mikor Détshy úr az újhelyi piaristák tornya mellett fölkapott egy éppen ott heverő rossz csákányt, mert falat akart kutatni. Öltözéke, mint sokszor, sötét, seszínű svájcisapka és bokáig érő nagykabát. Szája szögletében a már eloltott, eddig kétötödrészt elszívott, elmaradhatatlan cigaretta. A csákány vasa a második ütéstől becsúszott a nyele közepéig de a faragott szarkő előtűnt a vakolat alól. Détshy Mihály a dohányzásról való leszokásnak a folyamatos mérséklésen alapúk) módját választotta. Cigarettáit félig, harmadig szívta, majd eloltotta és zakója zsebébe süllyesztette. (A csikkek további sorsáról nincsen információm.) Détshy Mihály a kiszállásokra táskát általában nem hozott. Nagykabátjának egyik zsebében rendszerint egy

7 szendvics lapult, a másikban egy könyv. Olvasás helyett a vonaton persze gyakran mással is múlattuk az időt. Egyszer például Borsod megyei helyneveket fordítottunk idegen nyelvekre. Az egyik legszebb példa: Borsodnádasd = deinPfeffér-rohrige, ahol a szóvégi „e" a felszólító mód jele, csakúgy, mint a Feld-folge=Mezőkövesd esetében. Kedvenceim még: Edward-creature=Edelény vagy shovel-,, B"-has-been-eaten=Bélapálfalva (hiszen valaha az is Borsod megyéhez tartozott). Közös emlékeink közt tallózva fölidézhetjük a pataki büntetőebédet, vagy a miskolci püspök által készített gyönyörű kolbászos rántottát, nem beszélve arról a gyertyafényes vacsoráról, amellyel szeptember eleji névnapomon együtt költöttünk el hármasban Anda Judittal a pataki vár Lórántffy-erkélyes szobájában. A sárospataki plébániaház külső felújítása engedély nélkül készült 1982-ben, aminek a déli homlokzat kőkéretei is áldozatul estek. Ennek ellenére az asszonyok által készített ebéd már nem volt visszautasítható. Az emlékezetes rántottát dr. Kürti László, a Tiszántúli Református Egyházkerület - a műemlékek műszaki állapota iránt igen érzékeny - püspöke készítette. Détshy Mihály többnapos kiszállásra már ritkán ment, ha mégis sor került erre, akkor rendszerint Janó Ákos, a pataki vármúzeum igazgatójának és feleségének, Anna asszonynak a vendégszeretetét élveztük. A felidézett vacsora 1982 szeptemberében volt, Détshy Mihály utolsó kiszállásán. (Ekkor találtuk meg a fent említett plébánia utcai homlokzatának néhány reneszánsz részletét.) Détshy Mihály ezután hosszú ideig nem járt sem a hivatalban, sem Sárospatakon, míg végül 13 év elteltével sikerült őt autóba ültetnem és elvinnem a megyébe. Dankó Katalin és kolléganői diadalmenethez illő fogadtatásban részesítettek bennünket a várban. Kedves Doktor Ur! Komolyra fordítva a szót, néhány adósságodra hívom föl a figyelmet. A széles közvélemény a következő hosszabb-rövidebb cikkek és könyvek megírását várja tőled hosszú, nyugdíjas éveid ideje alatt. (Mint látható lesz, ezen könyvek megírása másra nem maradhat.)