Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Koppány Tibor: Détshy Mihály nyolcvan éves

Détshy Mihály nyolcvan éves A meg-megújuló magyar műemlékvédelemnek egyik hőskora volt az az 1957-től kezdődő időszak, amelyben szervezetét hivatalosan Országos Műemléki Felügyelőségnek nevezték. A viszonylag kis létszámú hivatal, meglehetősen kis összegek birtokában, ugyanis országosan számos és jelentős műemléket tárt fel, konzervált és állított helyre, a legtöbb esetben kiemelt, nemzetközileg is elismert módon. Eredményeiben nag)' része volt annak a lelkes és akkor még fiatal szakemberekből - régészekből, művészettörténészekből, építészekből és restaurátorokból - álló együttesnek, amelynek Détshy Mihály alapító tagja és évtizedeken át résztvevője volt. Az 1922-ben született ünnepelt - mindannyiunk tisztelt barátja, a műemlékek iránti elkötelezettségben nemcsak kollégája, hanem nálunk valamivel idősebbként és tapasztaltabbként válogatás nélküli tanácsadója és segítője - eredetileg nem erre a szakmára készült. Gimnáziumi érettségije után, 1941-ben az akkor még a 17. századi alapító Pázmány Péter nevét viselő Tudományegyetemen görög - latin szakra jelentkezett. Ott szívta magába Huszti Józseftől, Kerényi Károlytól, Moravcsik Gyulától az ókori nyelvek, a klasszikafilológia szeretetét olyan eredményesen, hogy az Officina Kiadó már 1945-ben kiadta Longosz: Daphnisz és Chloé című művének általa készített magyar fordítását. Sikere olyan nagy volt, hogy a könyv 1995-ig számtalan újabb és újabb kiadást ért meg. A klasszikus szerzők fordítását akkor is folytatta, amikor 1945-ben a József nádorról elnevezett Műegyetem építészmérnöki karára iratkozott be. 1948-ban ott szerzett újabb diplomát. Műegyetemi tanulmányai során a Bölcsészettudományi Karhoz hasonlóan az akkori építészkar nagy öregjeit hallgatta. Építészettörténeti ismereteit R ados Jenő, Friedrich Lóránt, Kocsis Iván előadásai nyomán nyerte. Ennek köszönhető, hogy Szentkirályi Zoltán műegyetemi tanárral közösen készített, két kötetes és átfogó építészettörténeti tankönyve 1956 óta oly sok kiadást ért meg, s az ma már a szakmával foglalkozók szinte nélkülözhetetlen kézikönyve. A két, látszólag egymásnak ellentmondó témájú, a szakmai gyakorlatban azonban egymást szervesen kiegészítő diploma megszerzése mellett életét végigkíséri a zene szeretete, zongorázni és csellózni tanult. Építészmérnöki diplomája megszerzése után évekig az építőiparban, észak-magyarországi vállalatoknál dolgozott. Munkahelyeit az ottani feladatok elvégzése mellett az ország északi felén található műemlékek megismerésére is felhasználta. 1953-ban került az Építésügyi Minisztérium Oktatási Osztályára, ahol az országban több helyen működött technikumok szakmai felügyeletét látta el. 1956 tavaszától a Budai Várgondnokságon foglalkozott először hivatalosan is műemlékvédelemmel. 1957 elején ottani munkakörével került át az akkor megalakult Országos Műemléki Felügyelőségre és vette át az általa jól ismert, egyesített Borsod-Abaúj-