Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Mikó Árpád: Rész és egész. A magyarországi reneszánsz kőfaragóműhelyek és kutatásuk

hiányoztak az - építés menetére, a munkamegosztásra vonatkozó - okleveles adatok. Détshy cikke nagyjából egy időben jelent meg Feuerné kutatásainak eredményeivel. Détshy - akinek egyébként a legtöbb írásos forrás közzétételét köszönhetjük Balogh Jolán után - kimutatta, hogy Perényi Imre nádor ónodi építkezésein (1516-1519 között) a kvalitásos faragványokat egyszeri megbízásra készítették a mesterek. A legérdekesebb a budai Franciscus lapicida esete, akinek járandóságát Budára küldték. Munkája egyetlen ablakkeret volt, s Franciscus magister feltehetőleg el sem ment Ónodra. Csak műve jutott el oda."

9 Bizonyos lapicidák - például Pál kőfaragó - Siklósról érkeztek ide.

60 Nem szabad általánosítani egyetlen adatból, de figyelemre méltó, hogy a két miskolci kőfaragóval, Georgiusszal és Ambrosewsszal a pinceajtó keretét faragtatták."

1 Végigtekintve a forrásokon, Détshy arra a következtetésre jutott, hogy a több évig tartó építkezések alatt Ónodon nem szerveződött állandó kőfaragóműhely. A mesterek segédeikkel egyes, konkrét darabokon dolgoztak. Egyetlen sallarista volt közöttük, Péter olasz kőfaragó, ő lehetett a „fundátor". Az ő járandóságát természetben is adták ki,

62 a többiek viszont pénzt kaptak. Détshy az egri vár 16. század eleji építkezéseinek forrását, a modenai Hippolit-kódexeket vizsgálva úgy találta, hogy ott, Egerben is hasonló volt a helyzet.

63 Amennyire a hézagos forrásokból meg lehet ítélni, Esztergomban sem lehetett másképpen.

61 Sok olasz mester nevét ismerjük itt is egyes, konkrét megbízások alapján. Néhányat, mivel kevésbé ismertek, vagy épp teljesen ismeretlenek, felsorolok közülük. Alberto Fiorentino például szenteltvíztartót faragott 1495-ben,

65 Ceccone scalpellino kandallót,

61

' Thadeus italicus pedig Franciscus italicusszdí éppenséggel ágyúgolyókat 1491-ben.

67 A források sokszor nem részletezik a munkákat, 1493-ban például Francesco maistro bizonyos javításokért is kapott fizetséget,

68 Zuchone lapicida úgyszintén.

69 Jacobus cementarius vei lapicida az érseki palota padlójánakjavításáért kapott 17 dénárt 1491-ben, s ugyanabban az évben más, meg nem nevezett kőfaragók a „nagy palotában" (in magno pallacio) újították meg a padlatot.

70 Chiemente carpentarius (maestro di legname) sallarista volt, 1492 és 1494 között állt a Madama, vagyis Beatrix szolgálatában.

71 Alighanem ő lehetett a kőfaragók közül az egyetlen, aki állandó alkalmazott volt. Bár azoknak az olaszoknak a többsége, akiknek nevét ismerjük, nem tartozott a sallaristák közé,

72 az esztergomi 15. század végi reneszánsz kőfaragványok mégis az ő kezük munkái. Ezek után kérdés, hogy milyen értelemben beszélhetünk egyáltalán esztergomi kőfaragó műhelyről ebben a korszakban. De Esztergomban legalább maradtak nevek. Ha azonban egyetlen vállalkozó szerződött, akkor azok sincsenek. Perényi Gábor 1526. május 15-én szerződött a milánói Nicolaus muratorral budai háza építésére. A várban egyébként Báthory András házának szomszédságában - álló épület átalakítását igen részletesen leírták (rajz is készült), ablakokról, ajtókról és kandallókról is intézkedtek, azt azonban, hog}' Nicolaus de Mediolano mit hogyan szerezzen be, nem írták elő.

73 Détshy Mihály 1975-ben expressis verbis vitatta

74 Balogh Jolánnak ama - a 16. századi Mátyás-kép bűvöletében élő - felfogását, amely szerint szinte mindenütt, ahol az országban reneszánsz kőfaragványok tűntek fel, hosszabb-rövidebb időre kőfaragóműhelyek is szerveződtek. Először a főpapi, főúri székhelyeken, azután a kisebb jelentőségű centrumokban és így tovább; az új stílus diadalútját, amely a király udvarától a nép kunyhójáig tartott, kőfaragóműhelyek szegélyezték. E műhelyekben sajátították, lestek el a magyar mesterek az olaszoktól a reneszánsz mintakincset.

75 A két tudós - Balogh Jolán és Détshy Mihály - Perényi Imre nádor ónodi építkezéseinek ugyanazokat az írásos forrásait interpretálta egymással homlokegyenest ellenkező módon. Ma már - hála a tárgyi anyag gyarapodásának - jól látszik, hogy Détshy Mihálynak volt igaza.

76 Ezt talán nem is volna érdemes szóvá ten-