Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Cabello, Juan – Simon Zoltán: A kékedi kastély 17-19. századi építéstörténetéhez

8. kép. A déli homlokzat kutatás előtt, 1978 lületű, az első épílési periódus vakolatkiképzését utánzó, ún. „kanálfröccsös" számtalan vakolatjavítás némelyike feltehetően ekkoriban készülhetett. Úgy látszik, hogy az építkezés jócskán meghaladhatta Melczer Pál erejét, hiszen 1772-ben arra kényszerült, hog}

7 kékedi jószágát a kastélybeli részével együtt 15 évre Melczer Ferenc özvegyének Szöllősy Teréziának zálogosítsa el.

61 Amint látni fogjuk az építkezésben megrendült anyagi helyzetük a jövőben sem változott, hiszen Melczer Pál utódai soha többé nem tudták kiváltani öröklött részüket. 1779-ben, Szöllősy javainak összeírásakor röviden megemlítik a kastélyt is, mint nemrégiben helyreállított, jó állapotú épületet.'

2 1798-ban Melczer Pál része még mindig zálogban volt. Ekkor a néhai Pál leánya, Melczer Éva mint azt a részt, melyet Pál még 1772-ben zálogosított el Szöllősy Teréziának, s most Zombory Zsigmond és neje, Melczer Ágnes (Melczer Ferenc leánya) kezén van, újabb tizenkét évre elzálogosította. Melczer Pál gyermekei, majd unokái egyre hosszabb és hosszabb időre kötötték le részüket előbb Zombory Zsigmondnak, majd halála után fiainak: Zombory Ferencnek és Pálnak.

63 Mindenesetre 1826-ban a kastély még mindig a Zombory család kezén volt. A levéltári adatokból kiderült és ennek a régészeti kutatás nem mond ellent, hogy egy hosszan elnyúló, rövid szünetekkel megszakított építkezéssel állunk szemben, melynek - sokszor szétválaszthatatlan - munkafázisait a legsürgetőbb feladatokon túl, elsősorban az anyagi lehetőségek határozhatta meg. Nem kétséges, hogy a Melczer Pál által a déli szárnyakon megkezdett és valamivel később a Melczer Ferenc birtokában lévő északi szárnyra is kiterjedő helyreállítási munkák a Zomboryak idejében sem álltak le. Az immáron egy kézben lévő kastély rossz állagú északi szárnyának teljes körű, bizonyára a 19. század első harmadára is átnyúló helyreállítására már az ő birtoklásuk idején kerülhetett sor. Ugyanakkor a helyreállítás végső fázisaiban már figyelmen kívül lehetett hagyni, hogy a kastélyban már nem két vagy három egymástól is független család kényszerű együttlakását kellett