Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Haris Andrea: Telkek és tulajdonosok. A pápai „Hoszu uttza” krónikája a 17-18. században

Telkek és tulajdonosok A pápai „Hoszu uttza" krónikája a 17-18. században HARIS ANDREA Lassan már egy évtizede állandóan kitérek Koppány Tibor kérése elől: rakjam egymás mellé, írjam le Pápa városáról összegyűjtött levéltári adataimat az általa szerkesztődő Veszprém megye Műemléki Topográfiájához. A halogatás miatti lel­kiismeret furdalásomat csak fokozza, hogy a számomra rendkívül sok tapasztala­tot, tanulságot hozó munkába belevágtam azt Koppány Tibornak köszönhetem. 1985-ben kaptam azt a feladatot, hogy kutassam meg, de főként értelmezzem Pápa legrégibb és legérdekesebbnek tartott lakóházát a Corvin-házat. Munkám eredményei, a ház építéstörténetéről kialakult első elképzeléseim azonban nem igazolták a szakirodalom addigi állításait, sőt ellentmondtak annak. Kétségeimet, problémáimat Koppány Tibornak mondtam el, de ő kétkedve hallgatta előadáso­mat a ház kapualjában található gyámkövek eredetiségéről, majd válasz helyett egy tanulmányát adta a kezembe. 1 Úgy éreztem, ha a helyszín, az anyag vizsgálata nem tud kétséget kizáróan választ adni kérdéseimre, akkor meg kell találnom azokat a levéltári forrásokat - ha vannak -, amelyek megerősítik vagy megcáfolják, de min­den esetre árnyalják vélt vagy valós bizonyosságaimat. Elkezdtem áttanulmányozni az Esterházy-család pápai levéltárát és az eltelt évek alatt lassan-lassan már az „ösz­szes" irat elő- és hátoldalát láttam, bár az eredeti problémára a választ még mindig nem találtam meg. Ellenben összegyúlt annyi, más telekre, házra, tulajdonosra, vá­rosra vonatkozó adat, hogy azok alapján ma már átfogóbb képet alkothatok a vá­rosról és biztosabban, de még mindig nem bizonyosan merem állítani a Corvin­házról azt, amit 1985-ben mondtam. 2 Az alább közölt adattár anyagának gerince lényegében évek óta együtt áll. A munka közben vált világossá, hogy a teljes pápai belváros közlése messze túllépi a jelenlegi terjedelmi kereteket, ezért egy utcára korlátoztam az adatok feldolgozá­sát, vállalva annak töredékességet, valamint azt, hogy a belőlük levonható sok szempontú összegzés, elemzés most még nem születhet meg. :í A Hosszú utca elnevezést ma már nem használják Pápán. Az utcát, pontosabban egy részét, 1876-ban átkeresztelték Fő utcára 4 és neve a város lakói között az elmúlt jó száz év alatt feledésbe merült. A város talán legrégibb utcájának első említése 1531-ből 5 való és mindig a város központi teréről induló délkeleti irányt jelentet­te, amely Veszprémbe vitt. A címben azért használom ezt a historizáló elnevezést, mert a 19. század végéig a Hosszú utca nem teljesen a mai Fő utcát jelentette, ha­nem annál jóval nagyobb területet. Beletartozott a Fő tér jelentős része, a plébá­niatemplom mögötti keleti rész és a nyugati oldal, egészen a Korvin utcáig és ma­gában foglalta a plébániatemplom körül álló épületeket is. A mai Deák F. utca ke­leti vége, a Közép utca és a Márton István utca is ide tartozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom