Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Feld István – Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély

A golopi késő reneszánsz kastély FELD ISTVÁN - SZEKÉR GYÖRGY Az egykori történeti Zemplén és Abaúj vármegyék határán, a Zempléni-hegység nyugati lába előtt futó Szerencs-patak ártere szélén, Golop falu feltehetően középkori eredetű református templomától alig száz méterre áll az ún. Ócska- vagy Kiskastély. Az építmény 17,5 x 9 m-es, téglalap alaprajzú, háromszintes, szintenként két-két térre tagolódó központi tömbből és két, annak átellenes sarkaihoz közel szimmetrikusan csatlakozó, a főtömbbel azonos magasságú, szintenként egy-egy teret magában foglaló toronyszerű bővítményből álló épület. (1-2. kép) A település az írott források tanűsága szerint már a késői Árpád-korban két részre oszlott. Az Abaúj vármegyéhez tartozó Felsőgolop a 13. században még várföldként tűnik fel, később valószínűleg mindkét településen több, részben helyi eredetű kisbirtokos osztozott. Az 1329-1335 közötti pápai tizedjegyzékek említik egyházának papját.' Késő középkori története még csak részben felderített. A zempléni Alsógolopon 1525-ből a Nenkei Péter által az egri káptalannak adott „portio possessionaria ac Curia Nobilitaris "-ról van tudomásunk,

2 1562-ben ugyanitt a regéci pálosok „sessio seu curia nobilitaris "-át említik.

1 1592-ben kelt Hardegg Ferdinánd felső-magyarországi főkapitány levele Károlyi Mihályhoz, aki előzőleg a főtiszt támogatását kérte nagykárolyi udvarháza kerítéssel, árokkal való erődítése engedélyezéséhez. Hardegg szerint Károlyi pozitív választ remélhet a királytól, mivel e munkát „Golopi Gáspárnak es nagy nehezen meg engedték ".

4 Magát a faluról nevező Golopi ekkor alispán volt, azaz épphogy elérhette a középnemesi szintet, s valószínű, hogy az említett épület azonos volt lánya, Dorottya 1613-ban említett „domo paterna"-jával. Még egyértelműbb meghatározást ad az örökösei osztozkodásáról 1616-ban felvett irat: „Domo lapidea et Curia Nobilitari in Possessione Felső-Golop. A Golopiak kihaltával az Ibrányi- majd a Vay-család kezére jutott a birtok - 1678-ban már az itteni castellumról hallunk" - s az utóbbi család maradt Golop földesura egészen 1945-ig. A kastéllyal a művészettörténeti és építészettörténeti szakirodalom eddig alig foglalkozott. Ferenczy Károly minden alapot nélkülöző építéstörténeti fejtegetéseit

7 leszámítva, csak H. Takács Marianna számos tárgyi tévedést tartalmazó munkája említendő meg, aki többek között nem számolt azzal, hogy az 1525-ben említett „curia nobilitaris" nem volt feltétlenül egy udvarház, lehetett csupán egy ház nélküli nemesi jogú telek is. Ez azonban - mivel nem Felső- hanem Alsógolopon helyezkedett el - amúgy sem hozható kapcsolatba a ma is álló épülettel.

8 Az 1945 után államosított kastély a hasonló hazai épületek sorsát követte, sőt 1963-ban le is égett, s azt követően csak ideiglenes rendbehozatalára nyílt mód. Az 1980-as évek elején Karvalics Antal vállalkozó vette bérbe, aki helyreállítás címén elbontotta az épület 18. századi bővítményét, a talán még 17-18. századi emeleti gerendamennyezetet s az emeleten végig leverte a belső vakolatrétegeket. Ekkor ké-