Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Körmendy József: Adalékok a felsőörsi Árpád-kori prépostsági templom kutatásának történetéhez. Naplójegyzetek
Tóth Sándor régész június 22-én kezdte meg a feltárást, noha a terv július 5-re volt ütemezve. A munkások: Pálfi Károly régi kipróbált szakember, N. Miklós gimnazista balatonalmádi, Szabó Gyula általános iskola VII. osztályos felsőörsi diák. Gyuszival Sándor nagyon meg volt elégedve, mert nagyon ügyes és készséges segítőtárs volt a munkájánál. A kutatás célja: befejezni a torony alatti, az északi mellékhajó és a főhajó megkezdett munkálatait. A torony alatti csontvázat, amely a déli díszsír előtt, felülről számítva a harmadik rétegben feküdt, megbolygatták, illetve a koponyát elmozdították. A főhajóban a hátsó kispadok előtt, a torony lábától kb. 1,5 m távolságban észak-déli irányban húztak kutatóárkot. Az evangélium oldalon a középső pillérig kutattak. Több csontvázat találtak. Legértékesebb két gyermeksír lelete: a. nyak körül román stílusú ruhakapocs-pár; b. leányka bronz fejék, párta és ugyanitt bronz szoknyaalj díszítés. A leckeoldalon sziklába vágott sírokat találtak különösebb lelet nélkül, kb. 17. század. Ugyanitt kevés középkori téglapadló maradvány. Az északi mellékhajó szabálytalan kővel lezárt sírjának feltárása legutoljára maradt. A sírgödör maga Árpád-kori, de a benne talált csontváz 17. századi. Értékes leletek kerültek elő a főkapu előtt 1964-ben kiásott 5-6 m 3-nyi gödörből, amely úgy látszik a törmelékek eltakarítása céljára létesült. Volt benne nagyon sok cserépdarab, oszlopfőtöredék, levéldísz, ép oszlopfő sajnos nem került elő, továbbá 6-8 különböző hosszúságú oszlopdarab egymásra szórva, 1 db sírzárókő 1/4 része: 1 nagy és 2 kicsi egyenlő szárú kereszttel. A jobb oldali keresztre szarvas-, őzforma állat támaszkodik. A néhány üszkös gerenda a templomot ért tűzvészről tanúskodik. A gödör keletkezésének időpontját sajnos nem lehetett megállapítani. Talán a Padányi Bíró Márton restaurációs idejéből származik. A főkapuban találtak egy kb. 120 cm hosszú oszlopot és még egy 30 cm-es darabot. Ezeket Erdei mérnök úr az északi mellékhajó homlokzati ikerablakába helyeztette sematikus talapzattal és oszlopfővel. Entz Géza és Dercsényi professzorok kifogásolták a behelyezést, mivel nem találtak rá hiteltérdemlő magyarázatot, ui. a jobb oldali ikerablak felső oszlopzáró köve egészen más természetű. így hát ki kellett venni és az elfogadott, vélelmezett formát visszaállítani. Kár!! Tóth Sándor régész velük szemben az oszlopos formát tartja valószínűbbnek. Ehhez azonban még valami oszlopfő lelet kellene, melyet a még hátralévő ásatások eredményeiből reméli megtalálni. Bár sikerülne. Július 13-án a régész kérésére a kóruson folytatódott a kutatás. Cél: megállapítani az eredeti szintet, megfejteni a homlokzat toronylépcső alatti mélyedés és a déli oldalon a mennyezet alatt húzódó téglasáv, valamint a főhajóba vezető diadalív téglabetéteinek titkát. A diadalív leckeoldali részén 2-3 m magasságban a tégla alól, fehér homokkő keretű szekrény (pastoforium) került elő, melynek kettős ajtaja lehetett. A déli oldalon a tégla kibontása boltozatív vállat sejtet, a homlokzati mélyedés pedig ajtót mutat. Az ajtósarkok nyoma egyértelműen megállapítható. Talán itt boltozott helyiség volt ajtóval és ebben volt a szentségház, a pastoforium. A nagy diadalív faragott kővel indul az evangéliumoldalon, téglával folytatódik, úgy látszik, az eredeti nyílás kisebb volt. Természetesen a titok megnyugtató megoldást még nem nyert. Az biztos, hogy az eredeti szint legalább 30 cm-rel alacsonyabb volt a jelenleginél. A kutatás augusztus elején abbamaradt, mert Tóth Sándor régész házasodni készült. Szeptemberben a belső restaurálási munkák is szüneteltek. A fő gondot most a külső bástyafalak rendbehozása képezte, hogy mire a fagyos idő beáll, azok elkészüljenek. A keleti oldalon kezdték a bástya javítási munkálatait. Itt főleg hézagolási és felső fedési munka folyt, mert a fal szilárdan állott. Először lezárták a keleti feljárót,