Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Sedlmayr János: A sopronhorpácsi késő román templom főhomlokzatáról. Elméleti rekonstrukciós kísérlet

egyben a torony felső szintjére vezető csigalépcső, amelynek hengeres terét a kapu kihasználatlan tömbjéből „lopták" el. A torony teste véleményem szerint 16-18 mé­ter magas lehetett, így a felső szintről a harang kiáramló hangját már minden olda­lon hallhatták, mert a főhajó gerincmagasságát a négy oldalra nyíló ablakok megha­ladhatták. A sisak formája bizonytalanabb, egyszerű sátortető valószínű. (5. kép) A megépült nyugati homlokzat tehát aszimmetrikus lehetett, ahogy az több más be nem fejezett templom esetében is látható (Gyulafehérvár, stb.). Az elgondolt tervet azonban a torony nélküli rendi templom átalakítása után bizonyára szim­metrikusra kívánták megépíteni: erre mutat az északi tömör kaputömbbe nyíló aj­tó, amely feltehetően egy átellenes oldalra tervezett csigalépcsőhöz készülhetett. Az északi torony kiépítését azonban elhagyták, még lealapozása sem történt meg. Funkcionálisan nem volt rá szükség, felépítését semmi nem siettette. A déli torony viszont több szempontból is elengedhetetlen volt: innen jártak fel a kegyűri karzat­ra, ebben harangozhattak és ez zárta le a temetkezési folyosó nyugati végét, vagyis takarta a furcsán megjelenő tömeget: a kapuzat, a lépcső, a főhajó és a déli folyo­só tetőzeteinek összemetsződését. A nyugati homlokzat értékelése, összefoglalása A sopronhorpácsi templom nyugati homlokzatának elvi rekonstrukcióját a ma­gyar építészettörténet gazdagodása miatt igen fontosnak tartom. (6. kép) Hasonló­képpenjelentős feladat lenne a késő román templom pontos datálása is, nevezete­sen az, hogy ajakival azonos időben, esetleg annak előtte, vagy azt követően épült­e? Ehhez természetesen az is szükséges, hogy Jakkal foglalkozó kutatók ismertes­sék eredményeiket, illetve foglalkozzanak a horpácsi kapu datálásával is. A két por­tale ugyanis sokféle különbözősége ellenére több azonosságot mutat, még egyazon műhely alkotásai is lehetnek. Meggyőződésem - amennyiben a felvázolt elméleti rekonstrukcióm kísérletként elfogadható -, hogy a sopronhorpácsi késő román templom, ezen belül a kegyúri karzat, a kapuzat és a nyugati homlokzat hazánk egyik legrangosabb román kori építészeti - szobrászati alkotása volt. Értékét a kapuzat kompozíciós egysége, a kő­szobrászati elemek gazdagsága, tartalmi mélysége és formai kialakításának magas színvonala emeli nemcsak az ismert falusi templomok fölé, hanem megközelítette egykor Ják színvonalát is. Jelentősége még nagyobb, ha a horpácsi késő román templom ajakinál korábban épült fel és így az utóbbira közvetlenül vagy közvetve is hatással volt. A kegyúri Osl-nemzetség tagjai - úgy tűnik - olyan mecénások le­hettek, akik - talán külföldi mesterekkel - egy kiemelkedő szépségű templomot építtettek, amelyben a család élő és holt tagjai is méltó helyet kaptak. JEGYZETEK 1. Sedlmayr János: A sopronhorpácsi plébániatemplom román kori periódusairól. In: Lapidarium Hungaricum. 3. Győr-Moson-Sopron megye. I. Sopronhorpács, plébániatemplom. Irta Bazsó Gá­bor. Szerk. Horler Miklós. Bp., 1995. 59-65. 2. Dümmerling Ödön: A sopronhorpácsi románkori templom helyreállítása. Műemlékvédelem, 5, 1961, 4. 196-203. 3. Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Bp., 1938. 64. (Az L, 2., 3. felmérési rajzot készítette: Vajda József, 1994.) SÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom