Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Császár László: Korai „népieseink” és a modernizmus

kinccsel. (Egyike a legérdekesebbeknek Bródi József sírboltja a Salgótarján úti zsidó temetőben.) Ornamentikája az épületben (mert most az iparművészetét nem érinteném) leginkább a nyíláskeretezésekre s a kapuzatok félfáira szorítkozik. Magyaros ornamentikájának eredete hol könnyebben, hol nehezebben határozható meg. A volt Fővárosi Kereskedelmi Iskola portikusz reliefje kifejezetten a középamerikai maya kultúra domborműveire emlékeztet. E díszítésekkel nem foglalkoztak eléggé kutatóink, „ornamentikája magyaros hangvételű" jellegű információkkal intézik el a kérdést. Bár Vámos Ferenc Lajtáról írott könyvében a Rózsavölgyiház vízszintes, ablaksorok közötti szalagdíszeit őcsényi szőttesekre vezeti vissza, de ez ritka. így fért össze az egészen korai magyar modernizmus Lajtánál az érzelemgazdag díszítésekkel. A két nagy háború közötti magyaros vonal már nem képezi vizsgálódásaink tárgyát - részben más gyökereik, részben már más szellemben nevelkedett fiatal alkotóik, részben erősen mesterkélt vonásaik miatt. Célunk tehát az volt, hogy a magyaros építészet lelkes harcosainak alkotói-emberi magatartását figyeljük meg a megváltozott körülmények között. Azt tapasztaltuk, hogy a hősies utóvéd-csatározások ellenére a modernizmus végül is mindenütt győzött a dolgok rendje szerint. Jelen korunkban is vannak tiszteletreméltó törekvések, a magyar falu, a táj varázslatos szépségének érvényesítésére, amelyek főleg a famunkák melegségén, finomságán alapulnak. A baj csak ott van, hogy az ismétlődések hamar megszokottá válnak, az ihlet kihűl, rutinná válhat és giccsé az epigonok kezén. Talán egy tanulságot levonhatunk az elmondottakból: magyar-magyaros építészetet nem lehet tankönyvszerűen csinálni, az belső törvényei szerint lesz, vagy nem lesz. Unsere frühen „Volkstümlichen" und der Modernismus László Császár In den ersten Jahrzehnten der 1900-er Jahre versuchten einige jüngere Architekten die ungarische Architektur mit neuartigen Methoden, aber mit nicht ganz neuartigen Prinzipien zu erneuern. Die Tätigkeit von Ede Thoroezkai Wigand, László Medgyaszay, Béla Jánszky, Dénes Györgyi, Károly Kós und Lajos Kozma ist auch von dem Gesichtspunkt aus zu untersuchen, wie sie während ihrer längeren Laufbahn die modernen Bestrebungen der Bauhaus-Periode, diese neue Auffassung und Geschmackwelt aufgearbeitet haben, wie all das mit ihrer Tätigkeit konfrontiert wurde. Kós oder Toroezkai ändern kaum etwas an ihrer Architektur, in ihrer Laufbahn bleiben sie konsequent neben der Block-Struktur-Form Tradition der volkstümlich-nationalen Architektur. Andere dagegen wie Lajos Kozma, Béla Jánszky halten von der Dekorativität dem Modernen zu. László Medgyaszay verändert kaum was an seiner Tätigkeit und verwendet eher ornamentale Lösungen. Die Architektur von Béla Lajta - als einsame Ausnahme - beeinflussten die modernen Wirkungen nicht von außen, sondern er kam aus inneren schöpferischen Inventionen zu diesen Prinzipien und verwendete sie in seiner Architektur.