Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Császár László: Korai „népieseink” és a modernizmus

3. kép. Budapest, V. Honvéd u. 22-24., egykori Elektromos Művek bérháza. Györgyi Dénes - Román Ernő, 1931 3. E csoportba azok az alkotók tartóznak, akik, ha nem is ilyen rendíthetetlen következetességgel, de ügyesen mégis oeuvre-jükbe emelték a népies elemeket és így, vagy úgy kitartottak mellettük. Itt elsősorban Medgyaszay Istvánt kell említenünk, aki szinte alig változtatott alkotói-formai felfogásán az 1910-ben készült Elek utcai lakóházától legutolsó munkájáig. Persze azért van hatása rá is a modern építészeti szemléletnek, mert akkor nem lenne logikus külön kategóriát felállítani számára. Mint már utaltam rá, nem volt ő úgy népies, ahogy Kós Károlynál, és nagy kortársainál láttuk, fafaragásos motívumai vasbetonból készültek. Mi teszi mégis Medgyaszayt, a végül is nemcsak szerkezetében modern elveket valló építészt hűségesnek a fiatalkor magyaros építészeti álmaihoz? Két szóval válaszolhatunk: a